2020.11.07.
Magyarország talán legcsodálatosabb helyeinek az egyikére tettünk rövid látogatást. A Pilis számomra mindig is lenyűgöző hely volt, rengeteg a látnivaló. Ezúttal most Dömösről indultunk, s a Malom patak-völgyén, ahol valamikor egy vízimalom is volt, át hatoltunk be a rengetegbe. A Szentfa kápolna után balra fordult az utunk felfelé meredeken a hegyoldalra. Szépsorban jöttek a Vadállókövek különleges alakú sziklái: Nagytuskó, a Széles-torony, a Bunkó, a Függőkő, a Felkiáltó jel és az Árpád trónja. A Vadálló-kövek, amely vulkáni törmelékes kőzetből, azaz agglomerátumból áll, jól példázza a Visegrádi-hegység földtani felépítésének különleges sajátosságait. Különlegességét még a róluk nyíló kilátás is fokozza.
Innen már csak egy kőhajításnyira volt a Prédikálószék 639 méter magas csúcsa, s a rajta lévő kilátó, amely lenyűgöző kilátást adott. Szemben a Szent-Mihály hegy, a Visegrádi-fellegvár, s megannyi csoda tárult a szemünk elé. Innen már javarészt lefelé vezetett az utunk. Hamar letértünk a jelzett útról, hogy a Hubertus-kunyhó teraszán fogyasszuk el a hátizsákból kicsomagolt ebédünket, a panoráma itt is hasonló volt csak egy kicsit alacsonyabbról. Tovább indulva hamarosan vissza csatlakoztunk a jelzett útra immáron alacsonyabb magasságban, s egy jó órai sétával leértünk a parkolóba. Lett volna még program, de a hamar leereszkedő sötét eltakarta szemünk elől a környék épített és természeti örökségét, így azt máskorra hagytuk. A túrán mintegy 10.5 km-t gyalogoltunk és 540 métert emelkedtünk.