2019.12.08.
A ködös decemberi reggel már az úton talált bennünket. A Felvidéki Tiszolcra tartottunk, hogy a feléje magasodó 893 méter magas várhegyről csodálhassuk meg e vidéket. A városka a környéki tiszafa erdőkről kapta a nevét. A várhegy tövében már a bronzkorban erődített település volt. A 13. században bányász falu volt. Egy hatalmas kőfejtő, mint egy seb ma is éktelenkedik a település felett. A központban lévő templomtól indultunk, hogy északi irányból kerültük meg a várhegyet. Kezdetben szerényen emelkedő ösvényt később elég meredek kapaszkodó követte. Az elmúlt napok havazása fehérre festette a tájat, nem volt nagy hó, már sok elolvadt belőle, most is plusz fokot mutatott a hőmérő. Szép lassan emelkedtünk a hegy gerincére, sajnos az elmúlt években a viharok eléggé rendesen megtépázták az erdőt.
Itt értük el a Kerek sziklát (Okrúhla skala). Ide állítólag valamikor létra vezetett, most nem lehet rá felmászni, veszélyes és amúgy is védett területen járunk! A sziklát megkerülve a gerincen vezet az utunk veszélyes útszakaszon, szikla élen kell haladni, egy kis láncos rész, amin minden nehézség nélkül feljutottunk. Nem sokat tudtunk haladni, egy rövid szakaszon a kövek havasak és csúszósak voltak itt alattunk mélység, s úgy döntöttünk, hogy a biztonság az első, s vissza fordultunk. Végül is innen elég szép kilátás tárult elénk, igazából nem voltunk messze a csúcstól, nem maradt hiányérzet bennünk. Szép lassan ballagtunk visszafelé. Így is szép volt. A túrán 10,5 km-t mentünk és 570 m. szintet emelkedtünk.