2021.07.10.
A Tarnica víztározó a Meleg-Szamos völgyében fekszik Gyalu település közelében, szomszédságában még két tó van a Gyalui víztározó és a Meleg-Szamos víztározó. A három közül a legnagyobb a Tarnica, hossza 9,7 km. A vízfelület mintegy 220 hektár, mélysége helyenként akár 70 méter is lehet. Íves gátja 1974-ben, elektromos áram termelésére épült, magassága 97 méter, hossza 237 méter. A tó csodaszép környezete vonzza a környéken élő embereket, az erdők szinte a tó partjáig lenyúlnak, vízfelszínén szépen tükröződnek a hegyek. A mélysége miatt megannyi legenda született a benne élő szörnyekről. Több kilátó pont is létezik, ahonnan fantasztikus kilátást kapni a környékről és a víztározóról. A parkolás nehézkes a környéken, mi is, mint sokan mások az út szélén álltunk meg, igaz mi egy kis forgalmú leágazó út mellett. Meredek jelzés nélküli ösvényen vágtunk neki az ismeretlennek. Bizony néhány helyen embert próbáló meredek a hegyoldal, volt is emlegetve az összes felmenőm, pedig nem a családom készítette az utat. 😊 Igazából vezet jelzett út is, bár sok térképen nem szerepel, de az se könnyebb. A Piatra Lui Dan kilátópontra kellően kifáradva ért fel a csapat, de a kilátás kárpótolt mindannyiunkat. Szépen látszanak a Gyalui-havas vonulatai és a víztározó egy darabkája. Rövid pihenő után tovább indultunk leereszkedtünk majdnem a tó szintjéig, emberrel nem találkoztunk, vadvirágos rétek, bükkös erdők kisérték utunkat a következő célunk felé.
Lent a völgyben már találkoztunk emberekkel, vélhetően a másik célpont népszerűbb volt. Itt már a piros pont jelzést követtük, itt is jó meredeken vitt fel az út. Ahogy felértünk a hegycsúcs közelébe a ragyogó napsütést megtörte egy dörrenés, majd elkezdett besötétedni az égbolt és a szél is elég rendesen fújt, de legalább megszáradt a verejtéktől nedves ruha rajtunk. Dörgött csattogott az égbolt haragosan körülöttünk, de szerencsére megkímélt bennünket a csapadéktól. A Piatra Lui Lucaci sziklakilátó nem a csúcs közelében, hanem jóval alatta van. Fantasztikus a kilátás a hegy két oldalára. Itt tulajdonképpen egy nagy kanyart ír le a tó a hegynyelv körüls a két kilátópont egymástól, mintegy 2-3 percnyire van egymástól. Kelet felől látszott, hogy az eső függöny felénk tart, így hamarosan elindultunk, és elő kerültek az esőkabátok is. De igazából hamar el is raktuk, mert a fák lombaj meg védett bennünket a komoly elázástól, csak egy pár cseppet kaptunk a nyakunkba. Leértünk a tó szintjéig, s itt már a part vonalát követte az ösvényünk, bizony figyelni kellett, hogy be ne pottyanjunk a vízbe, mert néhány helyen elég beszélyes, csúszós az ösvény. Egy 4,5 km-es kanyargás és fel-le mászkálás után elértük a gátat, s innen már hamar az autónkhoz értünk. Ismét egy látványos túrán vettünk részt, magyar szót csak egy Kolozsvári négyes szájából hallottunk. Itthon kevesen ismerik ezt a fantasztikus tájat, pedig Gyalutól, mintegy tíz kilométer és sokan csak a klasszikus, agyonjárt tájakat keresik fel. Pedig lám, rengeteg szép hely van még Erdélyországban, csak egy kicsit utána kell nézni. A túra hossza, kb. 16,5 km., a szintemelkedés pedig kb. 1000 méter volt.