2022.11.12..
Napos, de hűvös időnek ígérkezett a szombat. Hosszú út állt előttünk, Debrecentől 350 km. -re lévő Selmeci-hegységbe indultunk. Névadója Selmecbánya, az egykori Magyar Királyság egyik legjelentősebb bánya városa volt. A környező vulkánikus hegység mélyén főként ezüstöt bányásztak. A Selmecbányától déli irányban 4,5 km-re lévő Illés falu temetőjénél álltunk meg a buszunkkal, innen terveztük meghódítani a Selmecbányai-hegység legmagasabb 1009 méteres csúcsát. Nem olyan magas ez a csúcs, de mégis oly szépségeket rejt magában, hogy az ember csak elismerően bólint, amikor a csúcsot körbevevő andezit tornyok tetejéről körbe néz. Szép őszi idő, ezek talán a legszebb túranapok, színesek az erdők, ragyogó napsütés, a téli pihenőre készülő természet még megmutatja szépségiet az arra érdemes turistának. A faluból a zöld jelzést követve indultunk el egy erdészeit úton. Vidáman beszélgetve, s egyre csak emelkedve haladtunk a célunk felé. Az földutat később felváltotta egy aszfaltozott út, de ide csak engedéllyel rendelkezők jöhetnek fel járművel. Viszonylag hamar elérkeztünk a csúcs keleti oldalát védelmező valamikori várhoz. Az erődítmény egy hatalmas őskori vár egyik sarkában épülhetett, talán a 13.sz. második felében, de pontos idejét, és építtetőjét nem ismerjük. Legkorábbi írásos említés a 16. századból származik. A vár többször cserélt gazdát, majd a Thököly-féle kuruc felkelés után a Habsburg zsoldosok felrobbantották. Azóta omladoznak a falak. Az ember csak találgathat, hogy mik történtek az ódon romok között, de az biztos, hogy aki itt élt annak gyönyörű rálátása volt a tájra. Távolban a Mátra a börzsöny vonulatai is láthatóak, s megannyi hegység. Rövid pihenő után tovább indultunk, a csúcs felé, érintve a kilátó pontokat.
A csúcson egy toronyszerű építmény van, ebben nyáridőben kiállítás látható a környék földrajzáról és élővilágáról. Ennek az elődjét, ami villámcsapás áldozata lett még 1727-ben építették. Mellette menedékház, ahol frissítőt vehetünk magunkhoz, de igény esetén akár aludni is lehet, egy tömegszálláson. van még itt egyébként egy a környezetet igencsak elcsúfító átjátszó torony is. Kicsit megpihentünk a csúcson az épületek szomszédságában. Barátom előkapta a drónját, majd szenvedélyének élve feleresztette azt. Alig telt el pár perc szélsebes léptekkel rohant felénk egy arc, már láttam, hogy ebből baj lesz. Emberünk természetvédelmi járőr volt és mondta, hogy sürgősen fejezzük be a ténykedést, mivel itt tilos és 5000 euró a büntetés. Ezen igencsak elcsodálkoztunk, nyilván közbe lejött Zümi a drón is. Barátom jogkövető állampolgár lévén, minden szükséges engedélyt beszerez a röptetéshez és mindig ellenőrzi a becserkészni kívánt területet. Itt semmilyen írásos tiltás nem volt, még a drónhoz kapcsolható alkalmazáson sem. Járőrünk szerint, s mi kénytelenek voltunk hinni Neki, ez 5. fokozatú természetvédelmiterület, a Tátra csak 3-as. Emberünk végül egy szóbeli figyelmeztetés kíséretében el is engedte barátomat és tájékoztatott, hogy itt civil ruhás rendőrök is szoktak járni, akik azonnal büntetnek. Szánalmas, a kommunista időkre emlékeztető eljárás. Meg is értené az ember és a szabályokat is betartja, csak akkor az a kérdés, hogy a sok kisrepülő és helikopter mit kereshet a környék légterében, mert, hogy többet is láttunk. Kicsit mérgelődtünk még egy darabig, majd kisétáltunk a közelben lévő sziklákra bámulni a környező tájat. Tulajdonképpen a lábunk előtt volt Selmecbánya, a távolban felfedeztük az Alacsony-Tátra vonulatait, a Nagy-Fátrát és szégyenlősen kibújt még a Magas-Tátra. Miután kiélveztük a látványt, elindultunk lefelé a Tatár-rét felé. Megrongálódott fa-, majd később új alumínium lépcsők is segítették a lejutást a meredek hegyoldalon az andezit oszlopok között. A rét előtt élesen jobbra fordultunk, miután visszaértünk az aszfaltozott útra bezárult a túránk kör része, innen már az ismert úton haladtunk lefelé. Már sötétedett, amire leértünk a temetőnél hagyott járművekhez. Rövid készülődés után elindultunk hazafelé, de hogy ne csak ennyi legyen a kaland a hatóságokkal, Ipolyságon, amig megálltunk egy szupermarketnél, addig valami lelkes „szavazó állampolgár” ránk hívta a rendőrséget, hogy migránsok álltak meg két busszal az üzlet előtt. Kedves túratársnőnk, aki a busznál maradt eligazította a rend éber őreit, hogy „csak” turisták vagyunk. „Csak turisták?” Hiszem, hogy mi otthon vagyunk a Kárpát-medence minden jelenlegi országában.
Túra adatok:
Távolság: 13 km.
Szintemelkedés: 600 m.