2021.02.20.
Bárna, kis zsáktelepülés Nógrád megye észak-keleti részén. Jótékony köd ülte meg a falut. Február van, de olyan tavasz érzete van az embernek. A temető mellett hagytunk magunk mögött a házakat és lassan elnyelt bennünket az erdő. Ahogy haladtunk felfelé egyre több havat taposott a bakancsunk. Fent még bizony a tél az úr. Szép lassan magunk alatt hagytuk a ködöt is és a nap vette át az uralmat az égen. A Szilváskő pusztán már ragyogó napsütés fogadott bennünket. Lábaink vidáman vittek bennünket előre a szilváskő 628 méter magas csúcsa felé. A hegy bazaltos vulkáni működés során keletkezett tanúhegy, valójában hasadék- vagy kráterkitöltés. Utunk során a riolittufára települő, a Nógrádi-szénmedence alsó, úgynevezett III. telepét, a szén kitermeléséhez kihajtott tárók felszakadásainak lövészárok szerű nyomait láthattuk. Ezek olyan 5-10 méter mélységű árkok. Előbb a Kis-Szilváskő szikla tömbjét vettük szemügyre, majd a Szilváskő csúcsán lévő képződményeket. Van itt mágneses szikla is, ahol még az iránytű is megbolondul, a kőzet magasabb (7-8%) magnetit tartalmának köszönhetően. Ezt követően a csúcs alá ereszkedve a lávafolyásból keletkezett egymásra merőleges bazaltoszlopokat, a központi vulkán megmaradt kürtőjét a 20-25 méter magas bazaltoszlopokat tekintettük meg. Innen az elhagyatott sípálya mentén ereszkedtünk le egy erdészeti útra, majd egy kört leírva visszatértünk arra az útra, amin feljöttünk idáig a faluból.
Rengeteg látnivalóval várja az embert a Medves-fennsík. Most ezekből került egy terítékre. Vidáman, feltöltődve értünk vissza a helyi hangulat karbantartó üzemegységnél hagyott autónkhoz, s jól, eső fáradtságot érezve indultunk haza. A túrán mintegy 10.5 km-t gyalogoltunk. A szintemelkedés pedig 430 méter volt.