Bakancs Társak Természetjáró Egyesület

A kora téli tavaszias idő sokakat kicsal a természetbe, nyilván mi sem maradhattunk otthon. Nagymaroson, a Dunakanyar rengeteg látnivalójának a kiindulópontján hagytuk autónkat. A Szent Mihály-hegy kilátó pontjai, és a Hegyes-tetőn lévő Juliánus-barát torony Pazar panorámával kápráztatja el az embert. Először az utóbbit vettük célba a Nagymarosi Gesztenyés tanösvényt követve indultunk el, a Kálvária-domb irányába, nem követtük végig a jelzést, hisz az nem arrafelé kanyarodott amerre a szándékaink vezettek bennünket. Sok helyen kaptunk az alant hömpölygő Dunára, a környező hegyekre és a fenséges fellegvárra szép kilátást. Egy meredek emelkedő tetején megpillantottuk a 482 méter magasságban lévő Juliánus barát kilátót, amelyet az Encián Turisták építettek 1939-ben. Ezt 2013-ban újították fel. Akár kisgyermekesek is feljöhetnek ide több irányból is megközelíthető. A környéken több kutató akna is található, amelyben vélhetően fémeket kerestek, ezek körbe vannak kerítve, meredek falú lyuk, van amelyik tíz méter mély.

Utunk a Szent Mihály hegy oldalában lévő Remete barlangok felé vitt bennünket, sok helyen igen meredek és nedves, vagy jeges időben igencsak csúszós terep. A barlangok csak részben természetesek, hiszen az itt lévő üregeket bővítették ki. Feltételezhetően már egy római őrtorony is volt itt. Később a középkorban a Bencés szerzetesek is használták, ezért sziklatemplomnak is szokták nevezni. A bejárat mellett láthatunk is az építmény maradványaiból egy kisebb darabot. A Remete-barlanghoz számos legenda kapcsolódik. Az első egy bűnös szerzetesről szól, aki a dömösi monostorból menekült fel a sziklafalba vájt barlangba. Ennek a szerzetesnek volt egy szamara, melynek a hátán kétfelől lefüggő edénykékben vizet szállított nap, mint nap a remetének. Rosszindulatú emberek egyszer a szamár edénykéit telerakták levegővel felfújt béllel, s mikor a szamár a Duna partjára ment vizet meríteni, a folyóba lépve nem érezte meghúzódni a vizes edényeket tartó szíjat és így tovább ment, mint ameddig lehetett volna. A szamarat elsodorta a víz. A remetének nem volt többé mit innia, hiszen fogadalma tiltotta helyének elhagyását, így szomjan halt. Mi nem akartunk úgy járni, mint a remete, s bár volt nálunk elég enni és innivaló, azért elindultunk visszafelé Nagymarosra. Rövidre szabott barangolásunkon 11 kilométert mentünk és 627 métert emelkedtünk.