2021.09.04.
Kora hajnali kelés, gyors kávé, indulás, az erdő közepén lerobbanás, majd az utazás átszervezése. Jól indul a reggel, szerencsére mindig van „B” terv. A Székelykő a cél. Nem tudnám megmondani hányszor ültem már a hol román, hol magyar nemzeti színekben pompázó csúcs kövek tövében. De még egyelőre az úton zötykölődig a busz, az Erdélyt átszelő 1-es főúton nagy a forgalom, hiányzik ide az autópálya. De azért csak megérkezünk Torockószentgyörgyre, most innen megyünk fel a „kavicsra”. Több lehetséges útvonal van, én most hátulról terveztem bevenni a Székelykövet. Colțeștiről, ahogy a románok nevezik a települést, keletre vezet a turistaút és délről kerüli meg a Piatra Secuiului-t, s hátba kerüli. Meredek, de viszonylag kényelmes út vezet fel a Székelykő keleti oldalára. Csapatunk vidáman taposta a lába alá kerülő köveket, s egyre nyílik ki a táj előttünk, ahogy emelkedünk. Legelésző tehéncsorda, arrébb a juhász kurjongat, de nem értjük mit, lehet Ő sem. Egyre szélesebb a panoráma, nem győzünk betelni a látvánnyal. Még egy rövid, de meredek kapaszkodó, térképem nem jelzi ezt az utat, de amúgy jelzett, s jó irányba visz, tehát megyünk. Hamar fent vagyunk a széles hegyháton, bevárjuk a hátul kullogókat, sok a fényképezni való, nem csoda, hogy lemaradnak. Innen már röpke fertályóra, s ott vagyunk a most épp magyar nemzeti színekben pompázó köveknél a csúcson, 1129 méter magasan a tengerszint felett.
Nyilván így a legszebb, de mivel kettő van és jobb a békesség szerintem jobb, ha az egyik ilyen, s a másik olyan nemzeti színekben virít. A ma nemzedéke nem tehet arról a gyalázatról, amit Trianonban elkövettek ellenünk a nagyhatalmak. Ez nem beletörődés, csak a békesség keresése. Fent vagyunk a tetőn, a kilátás lenyűgöző, kérdés nem lehet, akinek ez nem tetszik az maradjon a panel dzsungelben. A Székelykőnek három csúcsa van, amit nyergek kötnek össze. A Várkő, ahol a Tatároknak is ellenálló vár állott, a Csegezi Geszteg (Lajos-csupja), a fő csúcs, és a Hidasi Geszteg. Ez utóbbira ösvény nem vezet, ki tudnak rá mászni a bátrak, de, mint tudjuk a bátorság és a hülyeség sokszor kézen fogva jár. Mi után jót pihentünk, ebédeltünk mi errefelé indultunk le Torockószentgyörgyre. Jó kis meredek, kék kereszt jelzéssel ellátott ösvény vezet lefelé a nyeregből. Mint a karmatlan macska ereszkedtünk lefelé, sokszor a megcsúszva a törmelékes lejtőn, de azért minden baj nélkül leértünk, mondjuk esőzés, vagy jegesedés esetén jobb kerülni ezt az utat. Visszatértünk a faluba, majd még egy utolsó erőpróba, hogy felmenjünk a várba. Mindenképp méltó befejezése a túrának, hogy felmenjen az ember a település felett őrködő várba. Innen ugyanis teljes pompájában látszik az alvó óriás. A nap már erősen a lefelé szálló ágban volt, s különös színnel festette be ezt a csodát, amit csak egyszerűen Székelykőnek hívunk. A túra táv szűk 10 km. volt, s a szintemelkedés 570 méter.