2018.10.21
A Székelykő a Torockói-hegység egyik jellegzetes kopár, sziklás csúcsa. Nevének eredete a tatárjárásra tehető vissza, amikor is a falut a kézdi székelyek mentették fel az ostrom alól, ezért megkapták a sziklán akkoriban álló várat és annak környékét. Ennyit a történelemről, most inkább a túránkról írnék pár gondolatot.
Torockó szélén álltunk meg buszunkkal, innen kezdtük meg túránkat. A Székelykövet balról az erdő felől közelítettük meg. Az időjárás nem sok jól igért, esős borongós volt. Az eső, hol megindult, hol megállt. Az utunk egy csúszós ösvény melyen néhol igen meg kellet kapaszkodni a környező fákba, hogy talpon tudjunk maradni. Két és fél óra kellett, hogy felérjünk az 1129 méter magas sziklacsúcsra. Közben meg-meg állva, gyönyörködve a természet adta megannyi szépségben, s láss csodát ki sütött a nap is! Ennél szebb ajándékot nem is kaphattunk volna erre a napra. Rövid pihenőt tartottunk, majd elindultunk lefelé, ezúttal a hegy közepe táján lévő szikla folyosóban. Utunk most talán még nehezebb volt, hisz nem csak a megázott talaj, de a gravitáció is ellenünk volt. Néhány elég látványos eséssel, de komolyabb baj nélkül megúsztuk a lejutást. A helyi „hangulatkarbantartó üzemegységben” elfogyasztotta mindenki a várva várt italát, ételét. Még megnéztük a település legöregebb házát, amely 1686-ban épült, majd elindultunk haza felé. A túrán megtett táv: 6 km. Szintemelkedés: 600 m. Köszönjük mindenkinek a részvételt!