2020.12.27.
Ez is eljött, az év utolsó túrája. Egy könnyű célpontot választottam, amely könnyűsége ellenére látványos. A Cserhát középső részén lévő tanúhegy vonulatának a legszebb kiemelkedésén omladozik Szanda várának a romjai. A hegy másik csúcsának egy tekintélyes felemésztette a mai is működő bánya. Maga a hegy már messziről is jól látható. A Vár-hegy több felől is viszonylag könnyűszerrel megközelíthető. Mi most Szandaváraljáról egy körtúra keretében látogattuk meg az ódon maradványokat. Az, hogy pontosan ki és mikor építette a kővár magját, nem ismeretes. 1331-ben már írnak a várról. 1546-ban a Báthoryaktól elfoglalta a török, kik rablóportyákat hajtottak végre a várból. Ezt megbosszulva 1551-ben a Balassagyarmati vitézek egy rejtett üregen keresztül behatoltak a várba és lemészárolták a pogány őrséget, s elvonulva felrobbantották az erősséget. Azóta is csak omladozik, s romlik az állaga. Fentről tiszta időben a csodálatos kilátás biztosított. A szomszéd Mátra, a Cserhát többi csúcsa, és távolabb a havas Tátra csúcsai is látszódtak. A hideg szélben nem sok időt tartózkodtunk fent. Lefelé még a Mária-forrást is útba ejtettük, bár most nem volt szükség a hűsítőre. Maga a túra nem volt több három és fél óránál. Rövid, de látványos. A táv 8,5 km. A szintemelkedés 330 méter.
Az ez évi túrákon eltöprengve, ebben a vírusos időszakban, egy előnye volt, ha lehet így nevezni, a megszorításoknak. Megismerjük kis hazánk látnivalóját is. Mert azért valljuk be, hogy ha nincsenek a határok lezárva, akkor a szívünknek oly kedves Erdély vagy a Felvidék a cél.