2020.03.07.
Ezúttal egy kevésbé ismert természeti csodát indultunk meglátogatni. A Mátra nyugati oldalán lévő eróziós völgyek egyikét a Szakadás-árkot, vagy régebbi nevén Szakadás-gödröt. Ezeket a völgyeket a vulkanikus terület lassú kiemelkedése közben a vizek vájták a kőzetbe. Tar községben parkoltunk le buszunkkal a Tari Szent Mihály templomnál. Az itt található templom többször átépítésre, bővítésre került, alapja feltehetőleg a 13. században épült. A templommal szemben található még a pokoljáró Tari Lőrinc udvarházának a romjai is, akinek családja birtokolta a községet a 14-16. században. A parkolóból gyalog folytattuk utunkat a Csevice-völgyben, szűk három kilométer megtétele után a Felső-Csevice forrásnál egy kitaposott ösvényen felkapaszkodtunk a hegyoldalba, ahonnan szép kilátás nyílt a környező vidékre. Szépen látszódnak az Ágasvár, Óvár és még több magaslat csúcsai. Innen úgy 400 méterre van az árok bejárata.
Az ipszilon alakú a képződmény jobb oldali ága a Csutaji-gödör, ebbe igazából le sem tudtunk ereszkedni, rengeteg bedőlt fa miatt, így ez kimaradt. A másik ág a Szakadás-Árok, ebbe leereszkedtünk, de a több méter magas falak között oly sok volt helyenként a víz az elmúlt napok esőzéseitől, hogy igazából kb. száz métert tudtunk benne haladni, egy szűkületnél kijöttünk belőle, ott feladtuk, s a szélén folytattuk túránkat, az igen csúszós talajon vigyázni kellett, nehogy belepottyanjunk a szakadékba. Nyilván így kevesebbet láttunk belőle, de így is szép volt. Majd egyszer a nyári szárazságban vissza fogunk térni, s akkor végig járjuk. Mindenképp megéri! A szurdok végén átkeltünk a másik oldalba és iránymenetben nekivágtunk a hegyoldalnak, amíg el nem értük egy erdészeti utat, amely levitt bennünket a településre, ahonnan elindultunk. Ezen a márciusi eleji napon az időjárásra panaszunk nem lehet, változó, napos, felhős idő, kicsit szeles, de szép idő. A túrán megtett út 10.8 kilométer volt, s a szintemelkedés: 420 méter.