Bakancs Társak Természetjáró Egyesület

A Kis-Fátraban járt szűkebb baráti csapatunk. A Vág és Árva folyók összefolyásánál magasodó Síp csúcsán. Árvának és Liptónak ezt a sziklás vonulatát a hely őrének is nevezik. Szinte ősz volt január közepén. Sztankován községből indult túránk előbb lassan, majd meredeken emelkedve. A lent a déli oldalon hónak nyomát sem láttuk, de amint magasabbra és az északi utakra tévedtünk, megleltük a telet. Ott bujkált fent, s bár a hőmérséklet nem ezt igazolta, de a naptár nem hazudik. Itt már volt bőven hó, ami megolvadt és megfagyott. Podsip faházas településénél időztünk egy kicsit, s tűnődtünk, hogy miféle házak lehetne ezek. Egyes források szerint kihalt település, amely az elmúlt század 50-es éveiben még lakott volt. Most mintegy szellemfalu. A kilátás, s a nyugalom páratlan volt, látszottak a Kis-Fára magasabb csúcsai.

Innen volt keményebb a terep, jó meredek és csúszós, bizony előkerültek a hómacskák. A mintegy 1.3 km- es távhoz 400 méter szintemelkedés társult. De a csúcson a kilátás megért minden fáradtságot. Maga a gerinc, ami a két csúcsot köti össze sziklás, vadregényes. A gerinc alatt van egy barlang is, amelyre a közeledő sötétség miatt nem volt időnk. Innen már lefelé vezetett az utunk, mire leértünk a faluba teljes sötétség borult a csúcsra. Bátran mondhatom, hogy mindannyiunk szívét rabul ejtette e hely, ide vissza kell térni. A túra táv: 11.5 km, a szintemelkedés: 820 méter