2017.07.29.
Szép verőfényes napsütés és csak néhány az égbolton úszó gomolyfelhő fogadott bennünket a Vertop-hágón, a Bihar-hegységben. Innen vezetett utunk jó meredek emelkedéssel a Rozsdás-árok felé.
Egy jó másfél óra alatt értük el első célpontunkat többször megállva, s a tályban gyönyörködve. A Rozsdás-árok egy tulajdonképpeni vízmosás, amely kb. 100 méter mély, és mintegy 600 méter átmérőjű. Sárgás-vöröses agyag falai meredeken futnak lefelé odalent szurdokot alkotva. Falait az erózió ma is koptatja, ezt bizonyítja a szélén még tavaly lévő tuskó is, amely ma már a mélybe zuhant. Óvatosan érdemes megközelíteni a szélét, nehogy a tuskó mellett találjuk magunkat a mélyben! Rövid pihenő után a Fekete-sziklák felé vettük utunkat. A Bakhát csúcs oldalában pásztorkutyák vettek körbe minket, igazából csak egy volt közülük veszélyes, de hála Istennek nem történt semmi, bár a pásztor nem nagyon zavartatta magát miattunk. Füttyentett néhányat, de ezen kívül semmit nem tett. A Fekete-sziklákra meredek hegyoldalon lehet feljutni, néha kapaszkodni is kell a sziklákban. A tetején megpihentünk és melengettük a lelkünket eme szépségben, amit a tály nyújtott, majd elindultunk a buszunk felé, amit oda rendeltem a sziklák lábához. Menet közben ismét körül vettek ezek az ugatós ebek, néhány maradék szendviccsel lekenyereztük Őket. Visszatérve a buszhoz kényelembe helyeztük magunkat és elindultunk hazafelé. Egy szép, napot tudhattunk magunk mögött. Igazából nem volt hosszú a túra, mintegy 8 kilómétert és mintegy 400 méter szintemelkedést tudhatunk magunk mögött, de úgy érzem látványban nem volt hiányunk és a csapat hangulata is nagyon jó volt.