2018.11.24
Hideg köd lepte el a tájat amerre kisbuszunk rohant. Még az eső is járta ütemes táncát az ablakon. Dobogókő parkolójában hagytuk járművünket, hogy innen egy számomra már ismerős kört járhassunk be ismét hat év után. A parkoló másik végéből nem is látszott a busz akkora volt a köd.
Keleti irányba indultunk vidám kis csapatunkkal a Király-völgy felé, itt hamarosan egy éles balkanyar és már a Prédikálószákre vezető úton találtunk magunkat. Fent 2016-ban egy kilátót építettek, 2012 májusában voltam itt utoljára, akkor itt a sziklán kértem meg a Kedvesem kezét, s húztam gyűrűt az ujjára. Természetesen most sem maradt gyűrű nélkül. Innen a Vadálló kövek mentén araszolgattunk lefelé a Malom-völgy felé. Furcsa szikla alakzatok sorozata alkotja a Vadálló kövek vonulatát, van, amelyik emberfejre emlékeztet. Egyes állítások szerint valamikor várfal maradványa lehet ez a „képződmény”. A Malom-völgyből a Rám-szakadékba vezetett előre megtervezett utunk. A rám-szakadék egy meredek sziklafalakkal határolt mélyedés sok helyen 3 méternél is keskenyebb. Magyarországon ez a legnehezebben járható turistaút, bár az Erdélyi, s felvidéki terephez szokott embernek meg se kottyan. A szakadék egy irányú, lentről felfelé járható! Mire a felső pihenőjéhez értünk, már erősen alkonyodott, amit a ködös felhős idő még sietetett is. Dobogókőre már sötétben ért a csoport vége, még egy vaddisznó acsarkodását is hallottuk út közben, ami nem kis riadalmat okozott, csúnya balesetet tud okozni egy ilyen jószág. Bizony jól esett, amikor végre a meleg buszba ülve megpihentünk. Bár az időjárás nem igazán kedvezett a túrának, de azért jó kedvünket nem szegte. Szép képeket tudtunk csinálni a sejtelmes ködben. Köszönjük mindenkinek a részvételt! Táv: 15 km. Szintemelkedés: 740 m.