2021.10.02.
Torockót az egykori bányászfalut mindenki ismeri, az egyik oldalán felé tornyosuló Székelykövön sokan jártak már. De a másik oldalán lévő Ordaskő sokak életéből kimaradt. Jelzett út nem vezet fel rá, ami elindul feléje hirtelen elfordul, s déli irányból megkerüli azt, mintha félne a sziklás rengetegtől. Pedig sok szép látványtól fossza meg magát, aki tovább megy a jelzett úton, s kihagyja ezt a csodálatos célpontot. A főtérről indultunk, s a Sikátoron keresztül előbb megnéztük az 1688-ban épített parasztházat, amely a legöregebb a kárpát medencében. Ezután a visszatértünk az Ordaskőnek toronyiránt nekiszaladó útra, mely, mint korábban említettem hirtelen balra fordul, kanyarog, s a Remete-forrás után nem sokkal elhagyja a piros jelet, s meredekebben, mint eddig neki a hegyoldalnak. Az ősz átveszi az uralmat a nyár felett, a lombhullató fák levelei a vörös és sárga különböző árnyalataiban pompáznak, különös szint adva a világnak. Ebben a színkavalkádban folytattuk utunkat, s a viszonylag jól követhető az ösvény mentén igyekeztük az erdőben felfelé az Ordas-kő gerincére. Amikor felértünk siklóernyősök használták ki a szeles koraoktóberi jó időt, mi kíváncsian néztük, amint elrugaszkodnak a földtől és a szelek szárnyára kapva elvitorláznak. Azért akadt szebb, s érdekesebb látnivaló is náluk, hisz a táj, ami kitárult elénk az valami lélegzet elállító. Keletre a Székelykő, délre a Kőközi-szoros, nyugatra a Vidalykő, mögötte a Bélavára sziklaormai, a Rönki- és Podságai-szoros sziklái, s megannyi csúcs látványa, adta meg a hangulatot ezen a szép őszi napon.
Tovább mentünk a gerincen kitaposott ösvényen déli irányban, majd a legdélebbi csúcson letelepedtünk, s pihentünk egy jót. Míg a csapat pihent, addig barátommal feltérképeztük a déli levezető ösvényt, de eléggé meredeken, sok helyen merészen vezetett le, emiatt úgy döntöttem, hogy itt nem biztonságos a csapat néhány tagjának a leereszkedés, így a szieszta után visszafordultunk, s ahol feljöttünk, ott is mentünk le. Egy korábban kikerült csapat is ezt az utat választotta. Lefelé sokszor megálltunk gyönyörködni a tájban, magunkba szívtuk a friss levegőt, s feltöltöttük lelkünk mélyét ezzel a látvánnyal, hogy valahogy kihúzzuk a hétköznapok szürkeségét a következő túráig. Sokkal látványosabb túrában lehet része az idelátogatónak, mint a Székelykő túra, hiszen a csúcs jó száz méterrel magasabb, 1249 méter magas, s valahogy a látvány is több, s más. A túra statisztikája az én mérésem szerint: 9,8 km. táv és 760 m. szintemelkedés.