2018.06.09.
Már korábban jártam eme vadregényes kis vízesésénél, melynek nem is igazán a nagysága, hanem inkább a rejtettsége miatt lenyűgöző.
Remetelőrév határában álltunk meg buszunkkal, a Sebes-körös partján. Az Ökrök völgyén indultunk felfelé, és mintegy 40 perces könnyebb séta után értünk el egy elágazáshoz. Most balra vettük az irányt és egy meredek, csúszós ösvényen próbáltunk a talpon maradni. Hamarosan elénk tárult a maga egyszerűségében is csodálatos kis vízesés. Némi pihenő után visszatértünk az elágazáshoz, de immáron a patakban gázolva tettük meg a rövid, 500 méteres utat. Az elágazásnál balra fordulva a völgyön felfelé haladtunk, amikor már majdnem a kiértünk a platóra néhány elhagyatott háznál egy hírtelen jobbra fordulásnál bevártuk a csapat végét, nehogy túl szaladjanak. Még némi emelkedő után lassan már csak lefelé haladtunk, ismét házak között mentünk el még a kutyák is megugattak bennünket, pedig gondolom, nem ritka a turista arra felé. Hamarosan elérkeztünk az Ökrök köve kilátó ponthoz, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a Körösre és a környező hegyekre. Innen már egyenes, bár kissé meredek út vitt le volna a buszhoz, ha nem lett volna közöttünk néhány önjelölt túravezető, aki úgy gondolta, hogy Ő tudja, merre van a lefelé. Bár én is elkövettem azt a hibát, hogy elég jól elbeszélgettem a csoport tagjaival és nem vettem észre, hogy elhaladtunk a letérő pontnál. Már a következő település, Barátka határában lévő temető mellett vettem észre, hogy valami nincs rendjén. Megálljt parancsoltam, visszafordultam és egy 200 méter után megtaláltam a letérőt, gyors telefon a lentieknek, hogy indulás vissza. Volt némi morgolódás, de még mindig rövidebb, mint Barátkáról vissza menni a buszhoz. Egy jó meredek lejtő és egy 15 perc múlva a busznál is voltunk. Tanulságként csak annyit, hogy elől mindig a túravezető, vagy az általa kijelölt személy haladjon! Végül is mindent összevetve egy jó túra nap volt mögöttünk, nem volt igazán megerőltető. Köszönjük a résztvevőknek!