2021.04.17.
Ritkán járt célpontot szemeltem ki, szeretem az ilyen helyeket, hiszen kevés emberrel találkozni az erdőben. Bárna kis falu Nógrád megye észak-keleti részén. A közelmúltban már jártunk a településen, akkor egy másik túracélpontot látogattunk meg. Ezen túránk alkalmával a Nagykő, a Kikő, és a Szérkő volt a célpontunk. A falu közepén a kocsma előtt hagytuk autónkat, s a kohászok útján indultunk el, hamarosan felértünk a Kálvária-dombra, ahonnan szép kilátást kaptunk a falura, majd rövid gyaloglás után elértük a napokban átadott vadkempingező helyet, a Békás-tó mellett, ahol két kis faház várja azokat, akik a természetben szeretnének eltölteni az éjszakájukat. Utunk ezután meredeken emelkedni kezdett, s hamarosan elértünk egy kőfejtőbe, ahol hatalmas kőtömbök találhatóak majd innen hamar a Nagykő 519 méter magas bazalt tűjén találtuk magunkat. A kilátás, amit kapunk fentről feledteti a fáradtságot. Innen a Kiskő irányába folytattuk utunkat. Vidáman lépdeltünk a tavaszi erdőben, míg utunkba nem akadt egy medve nyom a sárban, ezután is vidámak voltunk, de tekintetünk folyamatosan a környező erdőt leste. Sehol sem láttuk Őkelmét, valószínűleg jobban tartott tőlünk, mint mi Ő tőle. Kényelmes út vitt ki a 379 méter magas KisKő kúpjához.
Valamikor jelentéktelen vár állott a magaslaton, alatta egy barlang található. A barlangba eredetileg nem lehetett bejutni, csupán a tetején volt egy szűk nyílás, de azon ember nem fért keresztül. Elődeink kincsekről szóló szájhagyományokat őriztek – úgy hitték, hogy a törökök kincseket rejtettek a járhatatlan üregbe. A szájhagyomány arra késztette báró Kemény Gejza Tarna-völgyi földbirtokost, hogy 1909-1910 táján három bányásszal a déli oldalról mesterséges járatot vágatott a barlangba. A nagyon hitt és óhajtott “törökök kincse” nem került elő, de azóta a bejáraton át könnyen be lehet jutni a sziklaüregbe. Visszaindultunk a turista ösvényen, majd egy térkép szerint jelzetlen útra tértünk le, ami a valóságban jelzéssel volt ellátva. Nem követett bennünket végig a jel a Szérkőig, hanem elfordult, majd a csúcs alatt egy másik csatlakozott be, ami viszont jelölve van a térképen is. A csúcson kilátás nem nagyon van a benőtt fák miatt, de tovább menve nyugati, majd déli irányba kijut az ember a hegy meredek déli, délnyugati lejtőire, ahol nem csak a kilátás szép, de a különleges homokkőgyep és az itt kialakult bizarr formák is nagyszerű élményt nyújtanak. Itt igazából vége is lett a látnivalókban gazdag túránknak, már csak lekellett ereszkedni a meredek hegyoldalból és vissza sétáltunk az autóhoz. Egy igazán szemet gyönyörködtető és nyugalmas utunk volt, emberrel alig találkoztunk és az időjárás is kellemes tavaszias volt. A túrán mintegy 15 km-t gyalogoltunk és 540 m. volt a szintemelkedés.