Bakancs Társak Természetjáró Egyesület

Ősz. A hegyek világában talán a legszebb évszak az ősz. Az időjárás nagyjából stabil, a színek változatosak, még nyílnak apró virágok, s bár a nappalok rövidebbek, a hőmérséklet határozottan élvezhetőbb, mint nyáron. A felhők különös játéka, a változatos fényviszonyok, mind rabul ejtik az embert. Egy hirtelen született ötlettől vezérelve hárman neki vágtunk a rengetegnek. A Nagy-Fátra lett a kiszemelt célpont.

Gerincét 1500 méter feletti, széles hegyhát jellemezi, de a peremén megannyi bizarr formájú szikla teszi változatossá. A Felvidéken itt található a legtöbb vadonélő medve. Szerencsére mi nem találkoztunk Őkelmével. Háromrevuca községtől indultunk a főgerinc irányába a sárga jelzésen a Ploska csúcsra, Idáig alig találkoztunk emberrel, megnyugtató volt az a csend, amibe csöppentünk. {� Csak a felhők jöttek, s mentek, se madár, se bogár, se emberi hang nem zavarta meg nyugalmunkat, csak a mélységes csend. Ez az, ami hiányzik a magam fajta embernek. Innen délre fordultunk a gerincen, a piros jelzésen, hol szelíden, s hol vadabban hullámozva a magassági szintek között. Jöttek sorba a csúcsok: Ostredok (Közép-orom), Frckov, Krizna (Kereszt-hegy), ezen utóbbin valami katonai objektum található. Innen keleti, majd észak-keleti irányba fordultunk és hamar letértünk a zöld jelzésre, ami eléggé merész vonalvezetéssel bírt. Ezen bő két óra alatt leértünk vissza Háromrevucára, ahol egy hűsítő sörital elfogyasztása után elindultunk haza. Feledhetetlen túra volt, biztos vagyok benne, hogy hamarosan visszatérek a Fátrába. Táv: 24km. Szintemelkedés: 1320 m