2018.06.23.
Eredetileg a Morgás-hágó lett volna a célunk, de az indulás előtt néhány nappal kaptam a hírt, hogy lezárták az oda vezető utat, mivel az időjárási körülmények miatt megrongálódott. Nem kellett sokat törnöm a fejem, hogy hová is menjünk. Eszembe jutott, hogy 2011-ben már jártam a Lorenz-hágón, miért is ne mehetnénk el ismét oda.
Akkor nagyon megtetszett ez a hely. Odafelé vezető úton eléggé lehangoló volt az időjárás, szakadt az eső, az előző nap betörő hidegfront miatt eléggé rosszra fordult az idő. A Csorba-tónál lévő parkolóban hagytuk a buszt és a Malompataki-völgyben indultunk a Tátra belseje felé. Szerencsére csapadékot nem kaptunk a nyakunkba és még a nap is kisütött néha. Csodálatos volt, ahogy a felhők mögül előbújtak a csúcsok. egy másfél órás gyaloglás után elértük az 1720 méteres magasságban található közel 100 méteres Fátyol-vízesést. Itt egy kicsit megpihentünk és gyönyörködtünk a zuhatagban. A csoport egy része előre ment, mi rövid idő múlva követtük Őket. A vízeséstől láncok segítségével lehet felkapaszkodni a felsőbb részeket. Ez a rész már csak nyáron járható, a télizárlat ideje alatt nem is érdemes próbálkozni, hisz eléggé veszélyes. A völgyet a gleccserek alakították, jól megfigyelhető a gleccser mozgásának a ritmusa is, hiszen hatalmas küszöböket vájtak a sziklába, ennek köszönkető a vízesés is. A vízesés felett az azt tápláló festői szépségű Felső-zerge tó található. Innen már sziklavilág van. A hó esés is utol ért bennünket. Eljutottunk az 1979-ben lezuhant mentő helikopter szerencsétlenül járt utasainak az emléktáblájáig. Egy rosszul végződött mentés áldozatai lettek. Lezuhant a gépjük, miközben menteni akartak egy balesetet szenvedett turistát. Itt azt az információt kaptam ott ácsorgó hegymászóktól. hogy nagyon jeges, csúszós a felső részeken vezető út, pedig már nem volt sok hátra a hágóig. Ezt a közben a visszatérő társaink is megerősítették. Ezért vissza fordultunk, jobb a biztonság. A már ismert útvonalon tértünk vissza a buszunkhoz és élménnyekkel teli és kellemesen elfáradva elindultunk haza. Az út során mintegy 15 km gyalogoltunk és mintegy 700 métert emelkedtünk. Végül is nem panaszkodhatunk, habár nem tudtunk végig menni a tervezett úton, de így is nagyon szép volt.