2018.09.22
A Magas-Tátra a világ legkisebb alapterületű magashegysége, de a Kárpátok legmagasabb vonulata. Hirtelen a magasba nyúló, szinte előhegyek nélküli csúcsai messziről odavonza a tekintetét az embernek. Mai arculatát a visszahúzódó jégtakaró alakította ki, a kemény gránitból. Időjárása hirtelen változó, bár a mostani hidegfront betörést már előre megjósolták. A Kis-Viszoka csúcsra terveztük a túrát.
Tarajkáig a sikló vasúttal mentünk fel Ó-Tátrafüredről, hogy kis időt nyerjünk. Onnan a Nagy-Tarpataki-völgyön indultunk felfelé. Hamarosan nyakunkba szakadt az áldás. Hideg szél, jeges eső még az ég is megdörrent. Alaposan eláztunk mire az 1960 méter magasan lévő Hosszútavi menedékházhoz értünk, itt már a hó is hullott. Nagyon megörültünk a kandallóban lobogó tűznek, a meleg levesnek. Ruháinkat levettük, no, nem mindet, majd kiakasztottuk száradni, hogy legalább kicsit veszítsenek a nedvességtartalmukból, mire útra kelünk. Egyhangúan úgy döntöttünk, hogy vissza fordulunk, s megszakítjuk a túrát. Egy jó órát pihentünk, mire az eső megállt, összeszedtük magunkat és elindultunk a völgyön lefelé. Kicsit jobban éreztük magunkat, bár nem száradtak meg teljesen a ruháink, de legalább nem esett több csapadék a nyakunkba. A Tátra is szebb arcát mutatta. Bár nem sikerült a tervet végig csinálni, el is áztunk, de így is megérte útra kelni. Az ember mindig feltöltődik lelkileg, ha a természetben jár. A túrán mintegy 15 km-t gyalogoltunk és kb. 800 métert másztunk, néhol szó szerint.