2018.05.05.
A Kárpátokban a tavasz egyik, első vitathatatlan jele a Kárpáti sáfrány (Krókusz) virágzása. Már a vékony hótakaró alól is előbújik ez a szép kis lila néha fehér virág. Ilyenkor, ha szerencsések vagyunk, vagy esetleg tudjuk, hogy hol virágzik tömegesen, akkor szinte egész hegyoldalak lilába borulását csodálhatjuk meg.
Mi is részese akartunk lenni eme gyönyörnek. Az időjárás napos volt bár ígértek esőt is. Az Erdélyi-Szigethegységnek a Vigyázó-hegyvonulat gerincét figyeltem ki célpontul. A Padisról indultunk, gondoltam, az alacsonyabb régiókból felmegyünk úgy kb. 1700 méteres magaságig a Sík-havas környékére. Eléggé hamar beköszöntött a meleg idő, és ha lent nem is, de fent biztosan találunk virágzó Krókuszt. A Varasó-rét szélén szálltunk ki a buszból, hamarosan találtunk is virágzó sáfrányt, de csak keveset. A jóslat beteljesült, amit ígértek a meteorológusok bekövetkezett, hamarosan a nyakunkba szakadt az ég némi jéggel vegyítve, de hála Istennek hamar elállt az eső. De azért, hogy ne legyen teljes az öröm még kaptunk belőle néhányszor. A Kopott-csapás nyeregén értünk fel a főgerincre és már messziről láttuk, hogy a Sík-havas környéke lilába van borulva, arra vettük az irányt. Hamarosan elértük a virágszőnyeg szélét, itt sajnos meglepődve láttuk, hogy egy csapat pontosan a közepébe telepedett le, nem igaz, hogy nem lehet a széléből gyönyörködni, minek kell belemászni a tömegesen virágzó Krókuszok közé? Ma sem értem, én azért felhívtam a velünk lévők, figyelmét, hogy mi ne legyünk ilyen primitívek. De a mi csapatunknak igazából nem is nagyon kellett szólni, hisz tudták, hogy így is lehet csodálni. Ezt követően visszaindultunk a buszhoz. . Ugyanazon az útvonalon mentünk vissza, de most már napsütésben és nem borús időben. Mindent összevetve egy jó túra nap volt mögöttünk. Nagyjából 17 km-t gyalogoltunk és mintegy 500 méter szintemelkedést küzdöttünk le.