Bakancs Társak Természetjáró Egyesület

Februárt ír a naptár, de inkább olyan őszies hangulata van a tájnak. Ködös, borongós, hidegnek nem mondható, csak nedves, nyálkás minden. Kosd, Árpád kori település, csendes kis falu, itt hagytuk autónkat. Célunk a Naszály 652 méter magas csúcsa. Bakancsunk vidáman cuppogott a sárban, ahogy elhagytuk az utolsó házat, a Bánya-völgyön felfelé. Vidámságunkat hamarosan megszakította egy emlékmű, amely az 1931-ben történt tragédiának állít emléket, amikor is elöntötte a vájatokat a víz, amely hat ember halálát okozta. Elhagyva az emlékhelyet meredeken vitt felfelé az utunk, s hamarosan elértük a hegy gerincét kísérő kék jelzést, csúsztunk-másztunk a sárban. Elébb egy kilátópont, ahol a ködtől nem lehetett látni semmit, majd a Násznép-barlanghoz vezető meredek lejáró. Leereszkedtünk óvatosan, figyelve, hogy hová lépünk, hisz hatalmas zakózás lehet a vége egy rosszul megválasztott lépésnek. A barlang maga a megkülönböztetetten védett, s a Cserhát leghíresebb barlangja is egyben. Két legenda is fűződik hozzá, bár egyik sem bizonyított. Az egyik történet szerint a tatárok, egy másik történet szerint a törökök által a közeli Kosdról elüldözött násznép menekült a barlangba. Az ellenségnek a szép menyasszony kellett. Egy másik történet arról szól, hogy egy nemes földesúr fia beleszeretett egy jobbágyleányba, de a fiú apja ellenezte a házasságot és ezért a fiú és a leány a barlangba menekültek, valamint ott házasodtak össze. Ezek a történetek a környéken élők által talált, sok edénytöredék miatt keletkezhettek, amelyeket régen találtak a barlangban. A barlang egyébként a denevérek telelő helye. Ha ide tévedünk ne zavarjuk meg Őket!

Miközben tértünk vissza az gerincre egy kis hóvirágba botlottunk, majdhogynem szó szerint, mivel az egyik kő tövében nőtt ki az ösvény szélén. A tavasz első hírnőke, reméljük el is jön hamarosan. Rövid időn belül elértük a csúcson lévő geodéziai mérőtornyot, felmászni rá tilos és veszélyes is, bár értelme se lett volna, hiszen a ködtől semmit nem lehet látni az elképesztő panorámából. Innen, mivel értelme nem sok lett volna a köd miatt tovább menni, a következő kilátóponthoz, visszaindultunk a faluba. Bár a tájból nem sok mindent lehetett látni mégis úgy gondolom, hogy felejthetetlen élményt nyújtott, s van okunk ide visszatérni. A túrán 11,5 km. volta táv és 515 m. a szintemelkedés.