2022.07.9-10.
A nap már magasan rótta égi útját, amikor a Fátráktól ölelt Túróci-medencébe értünk. Keletről a Nagy-Fátra, nyugatról a Kis-Fátra határolja ezt a 30 km. hosszú és mintegy 10 km. széles sík területet. Mostani célunk a Kis-Fátra, a hegységet a Vág-folyó szeli kettébe, míg északon a Kriváni-Fátra, délen a Lucskai-Fátra terül el. A vonulatban sokhelyen sziklaszirtek emelkednek ki a környezetükből, fantasztikus látványt nyújtva, az, melyikre az egyszerű halandó turista is kimászhat, egy örök életre szóló élményt nyújt a panorámájával. Így voltunk mi is a Klak (Kőorr) 1352 méteres csúcsával. Túrócremetét elhagyva egy kis parkoló van kialakítva szilárd útburkolattal. Ebben a parkolóban hagytuk buszunkat, s elindultunk a Vrica-patak mentén felfelé, sokhelyen igencsak meredek hegyoldalon. Zöld lombkorona susogott a fejünk felett, lent a patak vize csörgedezett, s madárkák énekeltek valami lágy dallamot. A természetkedvelőnek valóságos paradicsomi állapot. Emberrel kevéssel találkoztunk, de nem is hiányzott. Másfél óra alatt elértük a Klak-vízesést, máskor biztos szép a látvány, de most csapadékszegény időszakot élünk és alig csordogál benne valami. Innen még egy jó kis meredek emelkedő és fent voltunk a gerincen, a Szikla alatti nyeregben, innen már csak egy kőhajítás és a csúcson voltunk, sajnos itt már többed magunkkal. Alig tudtunk a csúcskereszthez odamenni, hogy tudjunk egy képet készíteni, ami nincs tele idegenekkel. Jön fel egy rövidebb út is a Facskói-hágótól, sokan azt választották. Gyönyörű körpanorámában lehet része az embernek az ilyen tiszta időben, a Nagy-Fátra, a Strázsó, a Szulyói-hegység és még számtalan hegyvidék. Kicsit ücsörögtünk, élveztük a kilátást, ettünk, majd folytattuk utunkat a gerincen tovább északra. A csúcsról meredeken vitt lefelé az ösvény, majd egy kis emelkedés egy sziklaszirtre, s végül lefelé vitt utunk, még egy utolsó kilátópont az Ostra-skala és végképp elhagytuk a hullámzó gerincet a Vricanske-nyeregnél. Ezt követően egy órán belül a buszunknál voltunk. A rövid, de látványos túrán 11,5 kilométert tettünk meg, 815 méter szintemelkedéssel. Túra után a szállásra tértünk Tórócbesztercére. Jól esett a meleg vacsora és a csapolt sör alvás előtt.
Reggel kipihenten ébredtünk, reggeli után búcsút vettünk a szállásadónktól és elindultunk Znióváraljára. A várható eső miatt változtattunk a terven, a Velka Luka 1476 méter magas csúcsa helyett a Znió (Túróc)-várát néztük meg. Znióváralja település feletti magaslaton omladozik az előbb nevezett erősség. A temető mellett parkoltunk le, A temető feletti dombon egy kálvária található, a hozzá tartozó Szentkereszt templommal, ezt a XVIII. század elején építették. Valamikor a domb csupasz volt, ma sűrű fenyves borítja be. Különös a légköre ennek a templomnak, csend és békesség honol a kerítésen belül. A hátsó kapun keresztül folytattuk utunkat a csúcs felé, hol meredeken, hol lankásan, de fokozatosan emelkedtünk. A fenyvest felváltotta a bükkös, általában ez fordítva szokott lenni, de gondolom a fenyves, telepített erdő. Hamarosan elértük az Árpádházi Szent Margit tiszteletére emelt kápolna maradványait. Egy kicsit megpihentünk a padokon, majd folytattuk utunkat a vár felé. Egy szűk kilométer múlva már a romoknál voltunk. Nem sok maradt a valamikori királyi várból. Az építményt a XIII. században emelték, IV. Béla is megpihent itt, amikor üldözték a tatárok. Ma már csak az alsóvárból van némi falmaradvány, a felsővár 200 méterrel arrébb volt a csúcson kicsivel magasabban, ennek szinte nyoma se látható. Viszont gyönyörű kilátást ad a Kis-Fátrára és a Strázsóra, láttuk előző napi túránk célját a Klakot is. Leültünk kicsit megpihenni és feltölteni az energiatartályunkat (hasunkat). Ekkor láttuk, hogy észak-nyugat felől veszedelem közeledik a vár felé, most nem ellenséges haderő, hanem egy sötét eső függöny. Pontos volt az előre jelzés, hiszen délre ígérte az esőt és akkora is jött meg, bár ennek mi annyira nem örültünk, hiszen szívesen maradtunk volna még. Magunkra öltöttük az esőkabátunkat és elkezdtünk ereszkedni. A sűrű bükkösben nem igazán éreztük az esőt, hiszen a fák levelei felfogták, de az eső illata csodálatos volt. Másfél óra alatt le is értünk a temetőhöz, ahol a járművünk volt. A túrácska rövid volt, mintegy 7,5 kilométer hosszú és 500 méter szintemelkedésű. Ezen a két napon is látszik, hogy nem mindig a hosszú túrák a látványosak. Korán elindultunk haza, hiszen másnap munka mindenkinek, de így is egy igazán nagyszerű élménnyel lettünk gazdagabbak és egy kicsi, de igazán szép darabkát ismertünk meg a Kárpát-medence természeti értékéből és kulturális örökségéből.