2018.04.07.
Szép tavaszias idő fogadott bennünket, amikor leparkoltunk a Jád-völgyében, a Lesi-tó gátjánál.
Túránkat a Les-patak völgyében kezdtük meg és lassú emelkedéssel haladtunk szépen az erdészeti úton felfelé, első látványosság a Tutajos-barlang volt, amely 10-12 méterrel van a völgy fölött, egy sziklafal tövében.
A bejáratnál szinte állandóan tó van, melynek mélysége eléri a 1,5 métert. Rövid pihenő és fotózkodás után tovább indultunk.
Hamarosan letértünk a jelzett erdészeti útról és egy valamikori gyalogösvényen folytattuk utunkat, amelyet most erdészeti munkálatok tettek tönkre.
Ezért tocsogtunk a sárban. Rengeteg medvehagyma és hóvirág szegélyezte utunkat a medve hagymából falatozgattunk is, kicsit büdös, de egészséges.
Hamarosan egy meredek emelkedőt követve, majd a gerincen átbukva egy szép tisztás terült elénk. A rét túloldalán a hegység legmagasabb pontja a Holdrigató (1027m.)
Alattunk a sziklafal tövében a Savanyú-réti templom barlang tátotta nagyra a száját, hogy a réten összegyűlt vizeket mind elnyelje.
Nevét a körülötte lévő szikla és a bejárat formájáról kapta. Esős időszakban nem lehet a bejáraton túl menni.
A barlang bejáratánál egy medve lábnyomra lettem figyelmes a sárban és rengeteg medve ürülékre a környéken ezért fájó szívvel, de hamar búcsút intettünk a barlangnak.
A réten rengeteg Krókusz, Kakasmandikó és Tőzike virágzott, de a biztonság ez első. Egy patak medret követve vissza jutottunk az erdészeti útra, ezzel a jelzést is vissza kaptuk.
Úgy döntöttünk, hogy nem nagy kitérő felkapaszkodni a Bulz-kőre, ami a környék talán legszebb panorámáját nyújtja. Nagy kár, hogy a Lesi-tó vize le van eresztve, így a nagy vízfelület látványa kimaradt.
Sajnos a tavalyi nagy vihar igen nagy kárt csinált a természetben, rengeteg fa kidőlve mind a túlsó hegyoldalakon, mind az utunkat szegélyezve.
Innen már az erdészeti úton mentünk vissza a buszunkhoz. Összegezve a napot: gyönyörű táj, szép tavaszias idő és egy jó csapat, mi mást kívánhat az ember?
Táv: 19 km
Szintemelkedés: 690 m.