2021.10.30-31.
Az október végi felkelő nap a Torockói-hegység déli részén lévő Bélkirálymező településen talált bennünket. Felettünk vékony ködfátyol lengedezett. Célpontunk a Kecskekő 1083 méter magas sziklaorma messziről jól látszódott. Ahogy emelkedtünk felfelé, magunk alatt hagytuk a ködréteget is, s felette a ragyogó nap kísérte utunkat. Széles jól járható út vezet, eltéveszteni is nehéz, néhol még irány mutató tábla is jelzi, hogy merre van a Piatra Craivei (Kecskekő). Ahogy nő a tengerszint feletti magasság úgy tárul ki az ember előtt a látnivaló. A párás levegőben még a Déli-Kárpátok magasabb csúcsi is látszódtak a felhők fölött. A Kecskekő lábától kezdődik a kihívás, meredeken a csúszós füvön egyensúlyozva és a sziklákon mászva felfelé az ember rájön, hogy mily védtelen is a természettel szemben. A tetejére érve aztán a körpanoráma mindenért kárpótol. Valamikor vár állott ezen a helyen, most inkább kőhalom, bár nem igazán látszik, hogy ebből melyik a vár maradványa, egy biztos, hogy a tatárjárás idején már bizonyosan állt, hisz a Váradi kanonok említi, hogy amikor a tatárok elhagyták a kifosztott országot 1242-ben, Gyulafehérvár környékén itt talált először túlélőket. 1299-ben még Tiszakő néven ismerték, de 1313-ban már Kecskésnek, majd 1341-ben már Kecskéskőnek. A várat 1515-ben II. Ulászló király romboltatta le, de a lakosságnak még kétszer menedéket nyújtott: 1603-ban Giorgio Basta katonáival, majd 1661-ben a tatárokkal szemben. Természetesen a román történelemírás Dák várként ismeri el. Miután kinézelődtük magunkat a csúcson elindultunk lefelé, mivel a kő lábától több út is vezet, most egy másikon mentünk, megakartuk nézni a lakók által a földcsuszamlások miatt elhagyott Királypataka települést, de azt egy kutyacsorda igyekezett megakadályozni, s úgy döntöttünk, hogy nincs kedvünk megkóstoltatni magunkat eme jószágokkal, így irány a másik út, amelyen érkeztünk. Túránk után Zalatnára igyekeztünk, ahol már várt bennünket a meleg fürdő, s a kényelmes ágy.
A másnap a Kecskekőtől északra fekvő Csáklyakő (Piatra Cetii) volt a célpontunk. A csapatszállító járművet Cetea falu szélén hagytuk, hogy innen vegyük be a hegyek világát. Első látványosság a Baile Romana vagyis Római fürdő volt, de Csáklya-szoros néven is ismert, a mintegy 500 méter hosszú szurdokvölgy mélyén a sziklák tövében a Csáklya-patak több vízesést alakított ki, amelyből a legalsó viszonylag könnyűszerrel látható. Amint kigyönyörködtük magunkat visszafelé vitt utunk, egy elágazáshoz, amely felfelé vitt bennünket a sziklák mellett, fent kikandikált a hegyek közül a Csáklyakő 1233 méteres sziklakolosszusa. Meg is kérdezte tőlem valaki, hogy normális vagyok, hogy oda akarok menni? Jelentem nem! Tiszta hülye az ember, hogy még fáradozik is azért, hogy megismerje hazáját! :D Itt Most a tegnapi túrával ellentétben sűrű bükkösben vezetett az út java része, a lehullott faleveleken kényelmes séta volt az őszi erdőben. A Csáklyakő lábánál elszórt házak, esztenák, s ami ad egy különös szépséget, aranyló nyírfaerdő. Valami csodálatos látvány fogadott bennünket, a fák, s a felettük tornyosuló sziklatömb. A feljutás egy kis ösvényen lehetséges, s igencsak figyelni kell, hogy hová lép az ember, kisebb-nagyobb szikladarabok és a növényzet nehezíti a dolgot. A csúcson össze-vissza fák, bokrok, maga csúcs nem is ad kilátást, egy kicsit lejjebb kell ereszkedni a kilátóponthoz, de ez megéri a fáradtságot. Elmondhatjuk, hogy csakis annak van értéke amiért valóban árat kell fizetni. Hiszen mi sem felemelőbb, annál amikor egy jó kis kapaszkodás után egy nagyszerű panoráma a jutalom. Mivel légvonalban a két napi célpont nincs messze egymástól, át lehetett látni mindkét nap a másik csúcsra is! Nagyszerű túra volt, egy nagyszerű csapattal, sok hülyéskedés, jókedv és gyönyörű őszi idő, s a legfontosabb csodálatos táj. A túra adatok: Kecskekő: 18 km. táv és 870 m. szint Csáklyakő: 17.5 km táv és 845 m. szint