2019.03.09.
Kis csapatunk ismét útra kelt, hogy hazánk történelmének épített örökségéből megismerjen egy szeletet. Buszunk a Felvidéken száguldott velünk szép tavaszias időben. Első célunk Kapi-vára volt, amely Eperjestől mintegy 10 km-re található észak-keleti irányban.
A vár, a község feletti közel 500 méteres hegy csúcsán található. Délről elég meredek a hegyoldal, igen erős kaptató viszi fel a látogatót. Az erődítés keletkezése pontosan nem ismert, az biztos, hogy a Tatárjárás (1241.) idején már állt. A vár történelme során többször gazdát cserélt. Legutolsó jelentősége a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc idején volt. Majd az 1715-ös Pozsonyi országgyűlés rendelete alapján a császári katonák felgyújtották és felrobbantották. Ezután észak felé vettük az irányt, hogy a lengyel határ közeli Zboró várát is megismerjük. Az erődítés valamikor a 13. században épülhetett a Lengyelország felé vezető út mellett egy 450 méter magas hegyen a falu fölött. A várat nevezik még Makovica várának is, mivel egy Makó nevű vitéz építette. A vár egy időben Serédy Gáspár kassai várkapitányé volt. A nagyhatalmú úr igen megkedvelte a szép helyet. Sűrűn hívott vendégeket, s a vidám seregtől az ő komor lelke is felvidult. Gyakori látogató volt nála a szomszédja, Rákóczi Zsigmond. Pompás lován érkezett, fényes kísérettel, sok nemesúrral és szolgák hadával. Ilyenkor a házigazda sem fukarkodott. Nagy lakomákat rendezett, több napon át tartó vigasságokkal szórakoztatta az előkelőségeket. Rákóczi azonban nemcsak vendégeskedni járt Makovicára. Szerette volna megszerezni, a magáénak tudni a szép birtokot. Addig magasztalta, hangoztatta, hogy ő is meg akarta volna venni, míg Serédy egyszer ráállt. Rákóczié lehet a birtok, ha egy éven belül letesz érte nyolcvanezer dukátot, de olyat, amit mind egyugyanazon évben vertek. Amikor elérkezett a kitűzött nap, Rákóczi megint csak pompás kísérettel érkezett Makovicára. Amint a nagy halom pénzt kiöntötték az asztalra, Serédy maga kezdte számolni az aranyakat. De hiába reménykedett. Egy se akadt közte, amelyiket másik évben vertek volna, mint a többit. Elveszítette a fogadást és vele a várat. Fájdalmában felkiáltott, még egy utolsó pillantást vetett a kedves várra, és holtan rogyott össze. A zborói várkastély aztán hosszú ideig a Rákóczi családé volt. A várat a császár serege a rendi felkelések idején 1684-ben le romboltatta. Csak a falak maradtak meg. Jelenleg mindkét várat renoválják. Ennek van jó meg rossz oldala is. Jó, hogy az utódaink is látni fogják még épített örökségünk eme darabjait. A rossz, hogy elvész a hely romantikája. Én személy szerint sokkal jobban szeretek sétálgatni az omladozó falak között, mint egy felújított várban, ami nem biztos, hogy az eredetire hasonlít.