2022.01.15.
E szép ragyogó téli napon a Szalánci-hegységet vettük célba. A hegység az Eperjes-Tokaji hegység északi, Szlovákiába eső része, mely a határtól Eperjesig húzódik. A hegység a lávaöntő vulkánok működése során jött létre. Ércfalva (Rudlov) faluban hagytuk autónkat, s innen indultunk felfedezni e táj rejtett szépségeit. Észak-nyugati irányba indultunk egy aszfaltozott úton, az utolsó házból kutyák szaladtak elénk, de nagyobb volt a hangjuk, mint a bátorságuk, egy ki élelem meg is szelídítette Őket, kis kutyák voltak, furi jószágok. Majd tovább ballagtunk szépen tempósan, mint az óra mutatója, amely az idő múlását mutatja. Lábunk alatt a flaszteren jég és vékony hóréteg, ennyi mutatja, hogy tél van. A hőmérő mutatója is inkább a plusz fok felé igyekszik. Előbb kaszáló, majd hamarosan bükkösben haladunk. Az utunk északra fordul, s vele mi is. Nem soká elérünk egy erdei pihenőt, de nem állunk meg, hisz nem vagyunk fáradtak, tovább sétálunk a fák között, s élvezzük az enyhe téli napot. Szépen fokozatosan emelkedünk felfelé, s mire észrevesszük, már jócskán messzi ellátni a falvak felett. Olyan igazi közép-hegységi séta, néhány helyen kilátást engednek a fák, s szemünk a messziséget kémleli. Találgatunk, hogy milyen hegységek lehetnek a távolban, de igazából ez ennyiben is marad. Emelkedünk, vidáman beszélgetve, az út kanyarog alattunk, egy szép tisztás, majd újra sűrű erdő. Néha megállunk kortyolni az otthon termoszba öntött meleg teából, majd tovább battyogunk.
Közel nyolc kilométer és valamivel több, mint hatszáz méter emelkedés után már az Ivanov egyik szikláján állunk. Fúj a szél rendesen, de a táj szemet gyönyörködtető, csúcsok, völgyek, ez kell nekünk. A csúcs nyugati oldalának sziklás leszakadása csodás élmény nyújt az oda látogatónak. Rövid ebéd a hátizsákból, majd a legmagasabb pont mellett leereszkedtünk a sziklák között, s elindultunk, hogy körtúránkat folytassuk, egy darabig még emelkedik az út, majd már csak lefelé vitt a lábunk. A sűrű bükkösben egy lélegzet elállító hely, egy szikla kényszeritett megállásra bennünket. A Zámutovské skaly sziklavárosának Fekete sziklája (Čierna skala). Szép jégcsapok lógtak a szikláról, felmásztunk a tetejére, bár kilátás nem sok akadt, s mivel az ígéretesnek tűnő hely jeges, csúszós volt hamar le is ereszkedtünk róla. Sziklamászók kedvelt helye. Észre sem vettük, milyen hamar eljárt felettünk az idő, rögvest sötétedik, ahogy ereszkedtünk a falu szintjére úgy szállt ránk a sötétség is. Elfáradva, de élményekkel tele ültünk be az autónkba. Ez a nap is bizonyítja, hogy bizony természeti szépségekkel, s értékekkel van tele egy távolról semmit mondó hegyvidék is. A túra táv 19 km. a szintemelkedés 690 m.