2021.12.04.
December 4-ét ír a kalendárium, az első téli hónap. A hőmérő -9 fokot mutat. Elszokik az ember a hidegtől. Beröffen az autó motorja, s irány a Mátra. Parádfürdőnél bekanyarodik az, s vele én is az Ilona-Völgybe. Flaszteren döcög az autó, s itt már csak -4 fok van. Forrósodik a helyzet. A völgyet Dessewffy Ilonáról nevezték el, aki Gróf Károlyi György unokája volt. A Károlyi család sok helyet a családtagjaikról nevezett el. Az Ő birtokuk volt a környék. Szent-István Csevicekútnál állok meg, idáig lehet behajtani autóval, innen már csak külön engedéllyel. A forrást 1925-ben tárták fel. Az országosan is ismert Parádi kutak kén-hidrogén tartalmú vizük miatt, gyógyvízként is használatosak. Innen gyalog vezet az út tovább. Egy darabig az aszfalton, majd miután elfogy, széles erdészeti úton, végül csak ösvényen. Jobbra a hegyoldalba egy síremlék, semmi írást nem találok rajta. hogy kinek, s miért? Az a múlt homályába vész. Tovább indulok, kanyarog a patak mellett az út is. Érdekes formákat vágott a patak a sziklába. Valóságos kis miniszurdokokat. Megérkezek az Ilona-Völgyi vízeséshez. Az a szétszabdalt országunk legmagasabb természetes zuhataga. Tíz méter magasról zúdul alá a V alakú sziklafalból egy vékony vízsugárban a patak. Szép, s varázslatos látvány a hatalmas bükkfák környezetében. Balra felkapaszkodva, majd a patakon átkelve megy tovább az ösvény. Ropog a bakancstalpa alatt a fagyott avar. A csendet semmi más nem töri meg, néha egy-egy madár riasztása, de veszélyt nem jelentek számukra, legalábbis nincs ilyen irányú tervem. Ragyog a nap a lombja vesztett fák felett, s a szél susog. Ritkán jönnek szembe, kevesen járják az erdőt, s ez jó. Jobban el tud mélyülni az ember a gondolataiban. Emelkedik az ösvény szépen fokozatosan, változik a táj, fenyves váltja a bükköst, néhol egy-egy gyertyán is megjelenik. A Markazi-kapunál egy kis pihenő. Nem, nincs itt semmiféle kapu, hogy miért ez a neve, nem tudni, de nem is fontos. Itt fut bele a Mátra keleti gerincén végig futó kék jelzésbe a délről és északról feljövő zöld jelzésű turistaút.
Nyugati irányba folytattam vándorlásom a Disznókő felé, ahonnan csodálatos északi panoráma tárult elém. Messziről még a légvonalban kb. százötven kilométerre fekvő Magas- és Liptói-Tátra vonulatait is fel lehet fedezni. Szép napos idő, de a Galyatető már ködbe burkolózott. Ahogy tovább emelkedtem az ösvénnyel a Sas-kő felé az avart és a fák ágait egyre vastagabb hótakaró fedi, majd engem is beburkolt a sejtelmes köd, amelybe a múlt árnyai kísértenek. A Sas-kőn lévő kőből rakott építmény, amely az első világháborúban elesett turisták emlékét őrzi. Innen a meredek sziklafalon páratlan kilátás nyílna, ha nem lenne köd. Így azt képzel az ember bele, amit akar, vagy el tud képzelni. A pengeéles gerincen tovább haladva figyelni kell minden lépésre, hiszen az érdekes formájú sziklatömbök kerülnek az ember lába elé. Nemsokára a Szent Erzsébet emlékére állított kereszt tövében halad el az út, s innen már csak egy kőhajításnyi a Sötét-lápa nyereg. Ide térek majd vissza, majd, ha a Kékestetőt megjártam. Tovább emelkedve a köd is feloszlott, de sajnos az emberek is sokasodtak, oda az erdő magánya, de hát ez egy sűrűn látogatott hely. A Kékestetőre érve iszonyatos ember tömeg, alig lehet egy csúcsfotót ellőni a magasságot jelző kőnél. Sok mindenkit kivonzott az első hó, s csak ez a csonka haza legmagasabb pontja, amely 1014 méter magas. Egy meleg tea azért jól esik, a falatozóban. Majd gyorsan vissza az erdőbe. Leereszkedtem a Sötét-lápa nyeregbe, majd a Kékestől északra fekvő Gabi halála emlékhely felé tartottam, ez egy 772 méter magas hegycsúcs. A legvalószínűbb magyarázata a helynek, egy 1930-ban itt elhunyt Gabi nevű favágó halálos balesete lehet, de több monda is napvilágot látott. Egyébként egy csendes, kimondottan kellemes helyszín. morbidan megjegyezve szép hely a halálra. A sárga kereszt jelzésen folytattam utam Parádóhuta felé, tiszta idő volt, a ragyogó nap, bár már a nyugati égbolton járta útját, s hamarosan nyugovóra tér. Feltekintve szépen látható volt a Sas-kő meredek sziklafala. Lentebb a Kékesen lévő tv torony is jól látszott, nem rég még ott voltam fent, tömegben, de itt újra egyedül a csendes erdőben. Mire elkezdett alkonyodni már az autóban voltam a Szent István kútnál. Egy szép tartalmas és változatos nap állt mögöttem. A túra táv 17,2 km. A szintemelkedés: 768m.