2019.09.07.
A 2428 méter magas Kis-Viszoka volt ezen a kora őszi napon a célunk. Direkt szeptemberre tettem e túra időpontját, gondolván, hogy ekkorra stabilizálódik az időjárás, s nem várható délutáni vihar, villámlás. De sajnos az évszakok teljesen megváltoztak mostanság. Indulás előtt még reggel megnéztem az előre jelzést, de nem sok jóval kecsegtetett. A Tátraszéplaki parkolóban hagytuk az autónkat, itt egy rövid eligazítás, hogy, ha meg dörren, vagy nagyon gonosz felhők jönnek, azonnal vissza fordulunk.
De ha mégis bele keveredünk, akkor mi a teendő, ha a villámlás kitett helyen ér bennünket, mivel a biztonság az első. Sajnos mostanában volt pár haláleset a Tátrában.
A busztól meredeken emelkedik az utunk a Sziléziai házig, ez egy hegyi szálló és menedékház. Az épület 1676 méter magasan van, a Felkai-tó partján.
Itt már több épület is volt, valamelyiket lavina sodorta el, van olyan, ami leégett. A mai formájában 1968 óta várja a látogatókat. Röviden megpihentünk mi is, majd tovább álltunk.
Egy szikla lépcső és rajta lezúduló vízesés után a Virágoskert (Kvetnica) következett, amely a hegység egyik legértékesebb botanikai területe.
Itt már eléggé gyülekeztek körülöttünk a sötét felhők, amelyek egyszerre voltak félelmetesek és gyönyörűek. Szinte másodpercenként változott körülöttünk a látvány.
Majd el kezdett cseperegni az eső, itt visszafordultunk, nem volt sok kedvünk megázni, meg egy esetleges viharban részt venni.
Mire vissza értünk a Sziléziai menedékházhoz már rendesen szakadt az eső. Innen az aszfaltozott úton folytattuk lefelé utunkat, egyszerűbb volt, mint csúszkálni a nedves köveken.
Bár nem sikerült a csúcsra feljutnunk, kissé el is áztunk, mégis csodálatos élményben volt részünk, a látvány káprázatos volt.
A táv: 15 km., szintemelkedés: 900 m. Köszönjük a részvételt!