2019.04.20.
A Hagymás-hegység a Keleti-Kárpátok mészkőszirt övezetének a része, Gyergyószentmiklós közvetlen szomszédságában. Legmagasabb pontja a Nagy-hagymás, 1792 méteres magasságával. Mi most az Ecsém, vagy Öcsém-tetőt vettük célba.
Az Egyeskő középen, balra a Nagy-Hagymás, jobbra az Ecsém-tető foglal helyet magának az Ő fenséges 1706 méter magas szikla falaival.
Csodálatos e táj, s talán számomra Erdély egyik legszebb látványát nyújtja. A Félelmetes nagy sziklatömbök merészen égbe nyúló fenyvesek tarkítják e tájat.
A lábánál fekvő Balánbánya kiváló kiinduló pontot adott nekünk is. Induláskor borongós változékony időre volt kilátásunk, a csúcsot is fellegek takarták előlünk.
Ahogy egyre fentebb értünk a néhol igencsak meredek hegyoldalban szépen levettet magról felhőfátylát és egyre jobban látszódott a szemérmes szépsége a hatalmas sziklatömbnek.
Hidegnek nem éreztük a hőmérsékletet, szél nem fújt a fenyők között, de a magasság emelkedésével a hóréteg is egyre vastagodott a lábuk alatt és a fákon.
Mire kiértünk az Egyeskőhöz már a nap is ragyogóan sütött, már a Kárpáti-Sáfrány is nyújtogatta szirmait a hó alól, gondolom korábban már elolvadt és a friss hó alatt nem szeretne tovább tartózkodni.
Innen még egy utolsó erőpróba és egy jó óra alatt fent voltunk az Ecsém-tetőn. Néhol igen mogorva felhők gyülekeztek felettünk, de csapadékot nem kaptunk belőle.
Csodálatos panoráma nyílt meg előttünk fentről, előre a Hargita tömbje, oldalt a Csiki-havasok, másik irányban a Nagy-Hagymás és a Fekete-hagymás csúcsai, hátunk mögött a Csalhó látszódott.
Nem töltöttünk sok időt a csúcson, hamar visszaindultunk, hogy időben érjünk le a buszhoz. Úgy gondolom, hogy ennél szebb Húsvéti túrát el sem képzelhettünk volna.
Orbán Balázs szavaival élve: „Oly szép és ragyogó táj, melynél szebbet se Svájcz, se Tirol felmutatni nem képes”
Táv: 12.5 km. Szintemelkedés: 830 m.