Bakancs Társak Természetjáró Egyesület

Dobogókő, szakrális hely, ahol dobog a kő, mint az emberszíve, csak ez a föld szíve. Ha ember nem hisz az ilyesmi dolgokban, akkor is érezheti a hely kisugárzását, valami különös nyugalom árad a tájból. Itt létesítették az ország első turistaházát 1898-ban, amely ma múzeumként üzemel. Autónkkal a településre beérve rögtön az első parkolóban álltunk meg, gondoltunk biztos nagy tumultus lesz a másik nagy parkolóban. De azért is volt jó, mert innen indul a jelzés a Zsivány-sziklák felé, amelyhez először menni akartunk. Kora tavaszi erdő, éled a természet téli álmából, süt a nap, bár a cinegék azt mondják, hogy „kicsit ér”, de azért mi nagyon örülünk ennek a kicsi napsütésnek is. A Zsivány-sziklák egy több tömbből álló kb. 25-30 méter magas sziklacsoport. Természetes hegycsuszamlás által alakutak ki. Utunkat folytatva a Nagy-Hideglyuk barlang beomlott alsó bejárata mellett vezetett el. Valószínűsíthető, hogy a kb. száz méter távolságban lévő Jéggombás-barlanggal összeköttetésben lehet, mivel a hideg időben a környéken több kigőzölgés figyelhető meg. Innen utunk visszavitt Dobogókő központjába, ahol a kilátón a Dunakanyar egyik legszebb panorámájában gyönyörködhettünk. Hamar a Thirring körút kacskaringós, keskeny és néhol igencsak meredek útján találtuk magunkat, hatalmas sziklatömbök szegélyezik az utat ezek egyikén van a kilátó terasza is. Ezek a sziklatömbok, mint a Zsivány-sziklák is a vulkáni működés nyomai, bár a sok különböző méretű kő össze cementálódva olyan, mintha egy valamikori várfal maradványa lenne. Nincs kizárva, hogy emberi tevékenység is folyt valaha itt. A körút egyébként fentről vizsgálva olyan, mintha egy kitárt szárnyú madarat ábrázolna.

A körút végén hirtelen jobbra fordultunk és hamarosan a Rezső kilátó nyújtotta látványban legeltettük a szemünket. Itt sámán dobok hangja ütötte meg a fülünket, a kilátó alatt lévő imahelyről jöhetett a hang. Innen leereszkedtünk a völgybe és a Rám-hegy felé vettük utunkat. A Rám-hegyre egy vezető ösvényen egy kapu alatt mentünk el. Állítólag itt található a Föld szívcsakrája, s van egy különleges kő a csúcson, a Ferenczy-szikla. Állítólag az itt tartózkodókat feltölti energiákkal. Lehet van benn valami, bár engem a természet mindig feltölt energiával. Ha nem is a szikla, de a látvány, amit a Rám-hegy ad, mindenképp üdítő. Szépen látszódik a Vadálló-kövek vonulata, a Prédikálószék csúcsa, s a többi látnivaló. Baljós fellegek gyülekeztek felettünk, így rövidre fogtuk az itt tartózkodásunkat, hogy elkerüljük az égi áldást. Hamarosan visszatérünk Dobogókőre, ahol még egy kis harapnivalót vettünk magunkhoz, majd az autónk felé indultunk, hatalmas pelyhekben esett a hó, visszatért a tél. De ez már nem zavart egy cseppet sem bennünket, hiszen élményekkel teli indultunk haza. A túrán 12,5 km-t gyalogoltunk és 535 méter szintemelkedést küzdöttünk le.