2021.06.05.
Már régóta vonzott ez a tőlünk oly távol eső vidék. A Bakony, régies nevén Bakonyerdő, karsztos röghegység, a Dunántúli-középhegység legnagyobb tagja. Magassásokban nem igazán bővelkedik, hisz a legmagasabb pontja a Kőris-hegy is csak 709 méter magas. Viszont vadregényes szurdokokban, geológiai csodákban, templomokban, várakban gazdag vidék ez. Csesznek a Magas-Bakony gyöngyszeme. Egy kiemelkedő sziklaszirten magasodik a település felé a tatárjárás után épített vára, amely már messziről látszik. A temető melletti tágas parkolóból indultunk útra, hogy felfedezzünk a környék szépségeiből néhányat. Délkeleti irányban indultunk el a szelíd lankákon kanyargó piros jelzésű túraútvonalon. Virágos rétek, legelők, sűrű erdők váltogatták egymást. Visszatekintve a vár magasodott a táj felé. Az Ördög-árok szurdok völgye volt az első, amit megakartunk nézni. Felejthetetlen élményt nyújt, s talán ez magyarország egyik legvadregényesebb szurdoka. Meredek, mohás sziklafalak között a Dudori-patakmeder, amely most, legalábbis ez a része teljesen száraz volt. Szurdok túrát, ha csak tehetem mindig a folyással ellenkező irányba teszem meg, hisz az esetleges természetes képződményeken mindig könnyebb felfelé mászni. Jelen esetben a szurdok közepén található Ördög-gát esetében is egyszerűbb volt a kiépített segédeszközökön a felfelé haladás. Nem kell tőle megijedni, hisz nem kell sokat kapaszkodni a sodronyon és lépővasakon, de aki nem meri vállalni, az megkerülheti egy a hegyoldalba vájt lépcsőn az gátat. A gát jelen estben egy leszakadt sziklatömb, amely eltorlaszolja az utat, s egy kis vízesésecskét és egy kis tavacskát alkot. Felette található a meredek hegyoldalba a Sűrű-hegyi Ördög-lik barlang, amely fokozottan védett. Innen már kifelé haladtunk a szurdokból, s hamarosan egy elágazáshoz értünk, ahol egy hatalmas lapos sziklán érdemes megpihenni, mint ahogy azt mi is tettük. Innen egy kényelmes erdei úton folytattuk utunkat a Cseszneki-kőárok felé. Ez a természeti képződmény jóval szelídebb, mint az Ördög-árok, igazából, csak a bedőlt fák akadályoztak bennünket az előre jutásban, az egyébként kényelmes turistaúton. Az árokban a fák mögött egy hatalmas fehér sziklafal is található teli üregekkel. Az árokból kiérve hamar a parkolóban hagyott buszunknál találtuk magunkat, de még nem indultunk haza, hisz a várat sem várakoztathattuk tovább.
Mint már írtam a vár 1241-42 után épült, virágkorát a XV. századra tehetjük. Hadászati értéke a XVI. századra tűnt ki, amikor Veszprémet bevette a török. Csesznek a magyar végvér védelmi rendszer élvonalába került, de 1594-ben Győr elestével a török kezére került. Négy ével később azonban sikerült visszafoglalni. A másik fordulópont a Rákóczi-szabadságharc idején következett be, amikor is a kurucok létesítettek itt központi lőszer- és élelmiszer raktárt, ahonnan a Dunántúlon harcoló csapataikat látták el. Börtönként is funkcionált, ahol magas rangú foglyokat őriztek. 1709-ben a császáriaknak sikerült bevenniük az erősséget. A háborús idők végével a kővár az Esterházyak birtokába került, akik egy kényelmesen lakható, barokk stílusú kastéllyá alakították. Később az 1810-es nagy földrengés, majd 1820-ban egy villámcsapás okozta tűzvész tette lakhatatlanná. A feltárás az 1960-as években kezdődött, s azóta is tart, kisebb-nagyobb szünetekkel. A vár megtekintése után jól esett a hideg frissítő a vár alatti hangulatkarbantartó üzemegységben, majd elindultunk hazafelé. Ez a nap csak egy kis csepp volt a bakonyi látnivalók tengerében, s biztos, hogy előbb-utóbb a többit is láncrafűzzük. A túrán kb. 14 km. Volt a táv és 450 méter a szintemelkedés.