2022.02.26.
A nap már magasan járt, amikor leparkoltunk a Börzsönyben fekvő Kemence település szélén, a Kövirózsa panzió előtti parkolóban. Közeleg a tavasz megállíthatatlanul, nyílnak a hóvirágok, csipognak a madárkák, bár mondogatják a cinkék, hogy „kicsit ér”, de mit tudjuk és érezzük, hogy bár még lehet egy-két utolsó szorítása a télnek, de már az utolsókat rúgja. Hiszen egyszer mindenkinek lejár az ideje, akár jó, akár rossz. A telet nem mondhatjuk rossznak, még, ha sokan nem szeretik, akkor se. Hiszen az élet rendjében nincs jó, nincs rossz, csak az élet maga, amely áll születésből és halálból. Most épp a tél haldoklik, cserébe születik a tavasz, a maga madárdalaival, sokszínű virágaival, rügyező fáival, új élettel. Lábunk alatt az ősszel lehullott levelek ropogtak, amint befordultunk a Csarna-patak völgyébe. A természet itt is megmutatja az erejét, hiszen az itt lévő 1913-ban épített kisvasutat az 1995-ös, majd az 1999. évi áradás elmosta. A vasút Kemence-Halyagos útvonalon futott. 1990-ben a faszállítás leállt a vasutat megszüntették, ma már csak a Fekete-völgy panzióig jár. Az ezt követő részeken többhelyen a levegőben lóg, vagy vastag hordalék borítja a sínpárt. Mi a Hamuházig követtük a romantikus völgyet, s itt felkapaszkodtunk egy meredek jelzetlen ösvények a Német-bérc oldalába. Ezzel nyertünk egy szűk kilométert, amúgy is szeretem a jelzetlen ösvényeket, itt ritkábban találkozunk emberrel. Hamarosan rátértünk a Várbérc felé emelkedő jelzett ösvényre, hát bizony itt már sokan voltak, ami köszönhető az épp akkor tartott teljesítménytúrának.
A Várbércen, 715 méteres magasságban állt valamikor Salgóvára, nem összekeverendő a Salgótarjántól észak-keletre lévő Salgó-Várával! A mi várunk valamikor a tatárjárás után épülhetett, rövid életében vélhetően rablólovagok sasfészkeként funkcionálhatott. Utolsó gazdája Salgói Miklós volt, akit, 1424-ben Luxemburgi Zsigmond, hamispénzverésért és házasságtörésért elítélt, örökös száműzetésre és négy várából kettőt leromboltatott, a Benevárat és ezt a Salgóvárat. Az erősséget, jelentősége nem lévén, nem építették újjá, régészeti feltárása még várat magára. A kilátás fantasztikus egy ebéd elfogyasztására pont ideális helyszín. Tovább folytattuk utunkat, szerencsére itt már elhagytuk az embertömeget. Már csak egy-két kóborló lélekkel találkoztunk és egyre több hóvirággal, mondhatni kis túlzással százával bújtak ki a földből. Ez a vékony gerinc a Börzsöny talán egyik legszebb látványát adja a Vár-bérc után a Kövirózsás, a Hollókő és a Jancsi-hegy, mind egy-egy szép kilátópont. A Magas-Börzsöny csúcsai látszódnak szemben, köztük a Csóványos és a fajta lévő kilátótorony. Nehéz betelni a látvánnyal, el lenne itt az ember hosszú ideig, de mint ahogy a tél is végéhez közeledik, úgy a napunk is. Észre sem veszi az ember a fáradtságot és az idő múlását egy ilyen csodálatos helyen. Megkezdtük a leereszkedést a gerincről és hamarosan ismét a Csarna-völgyében tapostuk a flasztert és a leveleket. Innen már hamar visszaértünk a buszunkhoz, indulás előtt még egy üdítő, kávé a panzióban, majd beültünk a buszba és elindultunk a döcögős úton hazafelé. Ismét egy csodás tájon jártunk, megéri a hosszú utazás. A túrán kb. 15 km-t mentünk és 530 métert emelkedtünk.