2020.07.19.
A Káposztafalvi-karszt legmagasabb csúcsára indultunk. Ez messzire esik a slágerszámba menő szurdokoktól. Nem is járják annyian, egész nap összesen vagy 4 emberrel találkoztunk, s ebben benne van a juhász is, aki a teheneit őrizte. A Dobsinai-jégbarlang parkolójából indultunk, előbb az aszfalt utat követve, majd rátértünk egy jelzetlen erdészeti útra, s ezt követve jutottunk fel a gerincet követő piros jelzésig. Egy tisztáson értünk fel, ahol egy kis fa pihenőkuckó is található. Itt jobbra fordultunk, s egy szűk óra alatt felértünk a Borovniak 1270 méter magas csúcsára. Szép kilátást kaptunk, látszik az északi táj, kelettől-nyugatig, a csúcsok, s völgyek sokasága. Szégyenlősen felhőbe burkolózott, de azért felismertük a Király-hegyet az alacsony-Tátra legkeletibb csúcsát is. Rövid pihenőt tartottunk, s elindultunk, vissza az úton, a tisztásig, ahol a kis esővédő kunyhó található.
Itt röviden megpihentünk, majd a Strmá Prt’ nevű csúcs szikla kilátójához mentünk egy tíz perces sétával, ahol gyönyörködhettünk a déli oldal felé nyíló kilátásban. Innen már javarészt lefelé vezetett az utunk minimális emelkedővel, ahol is egy szikla letörést került meg az ösvény. Találtunk még egy kis kilátópontot, ezután hamar ráakadtunk a sárga jelzéssel ellátott erdészeti útra, ami visszavitt bennünket a kiindulási ponthoz. A hangulat-karbantartó üzemegységben meg engedtünk magunknak egy korsó sört, s aztán elindultunk hazafelé. Ezen túrán két dolog bizonyosodott be ismét csak, az egyik, hogy jósoljanak bármennyi esőt, egyáltalán nem biztos, hogy úgyis lesz, hiszen felhős volt az égboltozat, de egy-két cseppet leszámítva semmi nem hullott a nyakunkba. A másik pedig, hogy a kevésbé járt területek is lehetnek igen szépek és sokkal nyugodtabbak. Táv: 15 km. Szintemelkedés: 670m.