2019.07.14.
Lelkes kis csapatunk az Erdélyi szigethegység egyik kedvelt kiránduló helyén járt, Biharfüreden. Buszunk a Jadolina szálló parkolójában hagytuk és nekivágtunk a már sokszor bejárt útvonalnak, a Kis-havas felé.
A Csodaforrásnál meg sem álltunk, csak egy fotót érdemelt, de azt is csak menetközben.
Elég meredeken visz fel az út, s ha nem volna, ez elég még jön rá nehezítésnek az össze vágott út, s a bedőlt fák kerülgetése.
Úgy másfél- két éve volt egy elég nagy vihar, ami tövestől csavart ki fákat, ezeket próbálják el takarítani, nem sok sikerrel.
Cuppogott a bakancsunk a felázott talajon. Felértünk a Kis-havashoz itt meredeken visz a Cserepes patak völgye felé az út.
Itt viszonylag jól lehetett haladni, csak a sár csúszott lábunk alatt.
A Cserepes-patakhoz érve villámcsapás szerűen ért bennünket az eső, s a felismerés, hogy nem tudunk tovább menni előre le tervezett utunkon,
a Bocsásza felé, mivel az még mindig le van zárva. Egy stop tábla figyelmeztet bennünket a veszélyre, amely tiltását komolyan kell venni,
hisz ki tudja, mennyire vannak egymásra borulva a fák, ami nem csak veszélyes, de egy esetleges mentést is akadályoztatnák.
Össze tereltem a csapatot és közöltem a lesújtó hírt, ekkor egy gyors módosítás és már úton voltunk a Mező-havasra.
Az eső nem kímélt bennünket. Hullt a fejünkre az égi áldás. Majd a Mező-havas csúcsa alatt elállt, mire felértünk meg is száradtunk.
Azért kaptunk a szépből, mert itt eltölthettünk legalább egy fél órát a tájban gyönyörködve.
Majd útra keltünk, mert a következő eső fellegek már a nyakunkban voltak. Innen egy bő órás gyaloglás után már a buszhoz értünk.
Bár nem sikerült a célunkat elérni, mert véleményem szerint a biztonság az első, minden körülmény között, de ettől függetlenül egy jó hangulatú túrán vehettünk részt!
Köszönjük a részvételt a minden kedves túra társunknak!
Táv: 18km., szintemelkedés: 850 m.