2022.05.21.
Korai ébredés, bepakolás és már úton is vagyunk. Mennyivel könnyebben tér magához az ember, ha nem dolgozni megy, hanem túrázni, a hegyek közé, ki a természetbe, oda, ahol igazán jól érzi magát és ki tud kapcsolni a mindennapok nyüzsgéséből. Száguldottunk a célunk felé, de mi is a célunk? Mindenkinek más a célja, de így csapatban egy cél lebeg a szemünk előtt, az Alacsony-Tátra. Gondolom nem kell senkinek bemutatni a hegységet, amely az egyik legnagyobb kiterjedésű hegyvonulat a Felvidéken. Az Ördöglakodalma-hágó szeli kettébe, keleten a Királyhegyi-, nyugaton a Gyömbér-Tátra magasodik. Mi pont ebbe a hágóba tartottunk, hogy meghódítsuk egy szeletkéjét a hegységnek. A Besna 1807 méter magas csúcsa a főgerincen van, a Gyömbértől keletre, erre a csúcsra akartunk felmenni. Certovica parkolójából indultunk, s egyből egy igen meredek emelkedővel csaptunk a lecsóba. Jó kis fárasztó kaptató után fokozatosan kitárult előttünk a világ, a gyephavason százféle apró virág. Az ösvény a törpefenyvesek között kanyargott, s fokozatosan emelkedett első magaslatunk felé az 1602 m. magas Rovienkyre. Kis pihenő és együtt hullámoztunk az ösvénnyel a gerincen vagy közvetlenül mellette, fel, majd le, ismét fel és ismét le. Nyilván ez a valóságban nem ilyen egyszerű, mert aki már gerinctúrázott tudja milyen az, amikor látjuk a következő csúcsot, de előtte le kell ereszkedni a nyeregbe, hogy ismét fent állhassunk egy magaslaton, szinte, mint az életben, amikor fel kell áldozzunk valamit, hogy utána még jobb legyen, s közelebb kerüljünk a célunkhoz.
A Rovienky után a Lajstroch, majd a Kumstove nyereg, majd egy rövid pihenő és elindultunk felfelé a Besnára. Fent fantasztikus körpanoráma tárult elénk. Megannyi ismerős csúcs a közelben és ismerős hegység a távolban. Szomszédunkban a Gyömbér, a Chopok, a Derese. A Magas és Liptói-Tátra hófoltos csúcsai, melyek végig kisérték gerincvándrolásunkat is. Keltre a Király-hegy ismerős alakja. Délre a Polyana-helység vulkáni kürtője, az ismerős Vepor és még megannyi csoda. Kicsit hosszabbra sikerült pihenő után elindultunk lefelé tovább a gerinc vonalán. A csúcs alatt a Kralicka-nyeregben búcsút vettünk a csúcsrégiótól, s elindultunk visszafelé az eddigi úttal párhuzamosan csak lentebb egy-két száz méterrel a meredek hegyoldalban. Alattunk a Stiavnica völgyén keresztül szépen látszott az Ohniste sziklavilága, melyet az előző évben csodáltuk meg. A Bocianske-nyeregbe úgy döntöttünk, hogy az eredeti tervet módosítjuk és vissza kapaszkodunk a gerincre, ezzel rövidítettünk, s nyertünk egy kis időt. Ismét hullámoztunk fel, s le gerincen, s közben gyönyörködtünk a látvánnyal, ami a szemünk elé tárult. Tudtuk, hogy nem sokáig tart, s így igyekeztünk magunkba szívni a természet minden szépségét. Amikor leértünk a parkolóba még beültünk a helyi hangulatkarbantartó üzemegységbe, s utána elindultunk haza. Az időjárásra nem lehet panaszunk, bár szeles, de igazán szép napot tölthettünk az Alacsony-Tátrában. A túrán 13 km-t mentünk és 800 métert emelkedtünk.