2021.11.06.
Novemberben amikor már rövidülnek a nappalok, rövidebb túrát tervez az ember. Sokszor véletlenül akadunk olyan helyre, ami nem annyira ismert, vagy soksor ott megyünk el utazásunk során mellette, de mivel nem tudjuk, hogy ott van, nem állunk meg, vagy tudjuk, hogy ott van, de csak elszáguldunk előtte más célpontok felé tartva. Ez hasonlóan volt a mostan két célpontunk esetén is. Oly sokszor elmentünk már a Berkesi-szoros (Cheile Borzești) mellett is, nem is tudva, hogy mily szépség lapul meg az erdőben, láttuk kiírva, amikor Torockóra vagy a környékére igyekezetünk a 75-ös úton, de nem foglalkoztunk vele. A Borrvévi menedékház parkolójából indul a séta. A szorost a hasonló nevű patak vájta a mészkőbe, mielőtt belefolyna az Aranyos-folyóba. Párhuzamos a Peter-Szind gerincen a Tordai és Túri-hasadékkal, csak jóval kisebb ezeknél. A parkolóból indulva egy rövid mintegy kétórás körtúrát tehetünk. A menedékháztól kb. száz méterre van egy elágazás, itt jobbra tartottunk, ez visz le a patakhoz. A patak mentén folyásnak felfelé, az Alsó-és a Felső-vízesés között több kisebb-nagyobb esés van. Az Alsó-vízesését hamar el lehet érni. A sziklákon sodrony segítségével lehet haladni, bár sokhelyen, főleg alacsony vízállásnál a patak mellett is végig lehet menni. Egy idő után a jelzett út visszakapaszkodik a patak feletti útra, majd egy helyen elágazás és jelzetlenül visszaereszkedik, innen lehet megközelíteni a Felső-vízesést, de a patak melletti ösvényen is végig lehet menni. A Felső-vízeséstől visszamentünk a patak feletti útra és elindultunk visszafelé a parkolóba. Innen is jól látszik, hogy milyen meredek a szurdok fala. Egyébként lent a szurdokban találtunk egy vaddisznó tetemet, amely valószínűleg ezeken a meredek falakon csúszhatott meg és hullott alá.
A következő célpontunk a Magyarlétai Géczi-vár volt. A vár Kalotaszeg legdélebbi vára. Építésének ideje nem ismert, 1324-ben már említik, de korábbra tehető az ásatások alapján. Királyi vár volt a kezdetektől fogva, s az erdélyi vajda tisztsége alatt állott, aki saját embereivel innen intézte a megye területének ügyeit. Kisméretű vár volt, meredek sziklán, csak keleti oldalról megközelíthető. 1561-ben -Balassa Menyhért a vár birtokosa, aki szembeszáll János Zsigmond fejedelemmel, aki ostrom alá vette a várat. A várőrség feladja a várat, majd, amikor bevonul az ostromló csapat, a föld alatti pincékbe rejtett lőpor felrobban, s a vár maga alá temette a bevonuló csapatot. Ezután a vár visszakerül Kolozsvár városához, majd 1569-ben Ghiczy János kormányzónak adományozzák, aki helyre állította azt. Róla nevezik Géczi-várnak. A várat a 1711-es szatmári béke után robbanthatták fel, sok más várhoz hasonlóan. S azóta is némán állnak romjai ennek a festői szépségű erősségnek. Mi a várat Moara de Pădure felől közelítettük meg, innen a legrövidebb az út. Mindkét túra rövid volt 2-3 km, s a szintemelkedés is olyan 100-200 méter volt, de mégis látványos és nagyszerű. A Berkesi-szorost a természet vad szépsége a Géczi-várat pedig a régmúlt kísértete lengi körül.