2020.10.23.-25.
Balatoni túránk a hegyestű geológiai bemutatóhellyel kezdődött. Monoszló és Zánka között, egy valamikori vulkán belsejében sétálhatunk, ami a bányászat révén került felszínre. Tetejéről Pazar kilátást kaphatunk tiszta időben. A vulkán kráterében megdermedt láva a kihűlés folytán sokszögletű, függőleges oszlopokra vált el. A látvány hazánkban egyedülálló, de európai viszonylatban is ritkaságszámba megy. Ezt követően a Szentbékkállai kőtengert vettük célba. A Káli-medence kőhátai közül talán ez a legszebben, legnagyobb épségben megmaradt képződmény. Ezek a kövek az egykori Pannon-tenger fövenyének a maradványai, amit a hullámzás alakította, majd megkeményedett. Ezt a későbbi időszakok szele (főként a pliocén korban) látványos, helyenként bizarr formájúra alakított. Innen a Csobánc-várának a maradványaihoz indultunk. Ez a vár a 1200-as években épült, a 376 méter magas hegykúpon, ahonnan csodálatos a kilátás mindenfelé. A meredek hegyen lévő erődítményt a török egyszer sem tudta bevenni. Végül a Császár robbantatta fel az 1700-as évek elején. Innen a látótávolságban lévő Szigligeti várat vettük célba. Bármerről érkezünk tökéletesen látható. Az építmény mintegy 750 éves múltra tekint vissza. A vár egyike azoknak a váraknak, amelyek sohasem volt a Török kezén. Ezt is mint sok várunkat a Habsburgok pusztították el. Innen a Hévízi szállásunkra mentünk, ahol még sokáig beszélgettünk a nap eseményeiről.
Másnap reggel a Rezi-várához igyekeztünk, ez az erődítmény a Meleg-hegy 418 méter magas dolomit szikláin áll. A Tatárjárás után épült. A XVI. században megszűnt a katonai szerepe, így a vár állapota is rohamosan romlani kezdett. A 2000-ben indult konzerválási és feltárási munkák megmentették a teljes enyészettől a romot. A környékre pazar kilátás nyílik. Kirándulásunkat a Sümegi-vár megtekintésével folytattuk. A vár az ország egyik legszebb, viszonylag épen megmaradt középkori erődje, amely a környezetéből magasan kiemelkedő kopár hegytetőre épült. Jelenleg a várban rekonstrukciós munkálatok folynak, így egy része nem látogatható. A vár után, hogy ne csak épített örökségeink iránt érzett csillapíthatatlan vágyunk legyen kielégítve, a Badacsony csúcsát vettük célba. Badacsonylábdihegy kikötőjénél hagytuk autónkat, s elindultunk a meredek hegyoldalon a szőlők között, majd a Bujdosók lépcsőjén keresztül jutottunk fel a csúcsplatóra. Ez a hegy volt Magyarország egyik legnagyobb bazaltbányája, de ezt, 1954-ben leállították, azóta tájvédelmi körzet lett. A Badacsony bazaltja nagyrészt függőleges és vízszintes elválású oszlopokban hűlt ki, így alakultak ki a hegy peremén látható gyönyörű bazaltoszlopok, a “kőzsákok”. Tetejéről fantasztikus panoráma nyílik a Balatonra. Sajnos nem volt időnk az egészet bebarangolni, hisz a közeledő este és a korgó gyomor lezavart bennünket, kerestünk egy hangulatos kis csárdát, hogy a kulináris élvezeteknek is hódoljunk a helyi ételkülönlegességek által. Utolsó napunk rövidebbre lett tervezve, hiszen haza is kell érni időben. A Kányavári-szigetet néztünk meg, s az ott található Búbos vöcsök tanösvényen keresztül ismerhettünk meg a tó különleges élővilágát. Ez az egyetlen a térségben, ahol vezető nélkül járhatjuk be a területet. A rehabilitált Kis-Balaton tisztító hatása révén a Balaton szennyeződése 30-50%-kal csökkent. Túránk végezetéül a Kereki melletti hegyen található Fejérkő várának a maradványait néztük meg. Ez a falu mellett lévő 283 méter magas dombon található, falai főként téglából épültek. Első említése 1336-ból származik. A várat 1554-ben a magyar katonaság a török támadások miatt az amúgy is korszerűtlen várat felrobbantotta. Itt ért véget a mi kis kirándulásunk. Három nap, mely igazából nagyon kevés, hogy a Balaton környékét megismerjük, hiszen egy jó hónapig is el lehetne barangolni a környéken. De ez a három nap nekünk egy örök emlék, teli bolondozásokkal, jó beszélgetésekkel, finom ételekkel, csodás tájjal és egy nagyszerű csapattal!