2017.12.10.
A felkelő nap már az úton talált bennünket, amint száguldottunk a világosi vár romja felé. Az Alföld felől messziről feltűnik egy kettős hegycsúcs, az egyiken az adótorony, a másikon pedig a valamikor szebb napokat látott Világos várának a romjai porladoznak. A vár valószínűleg a Tatárjárás után épülhetett. E kicsiny vár sokszor cserélt gazdát a történelem folyamán, hol Iszlám kézen, hol kereszténykézen volt. Véglegesen 1693-ban foglalták vissza a Törököktől. Katonai szerepét elveszítve, többé nem gondozták védműveit. Romlását súlyosbította, hogy 1750-körül a falubeli kastély építésekor innen hordták le az építőanyagul szolgáló köveket Bohus Imre földesúr utasítására. 1784-ben a Horia-felkelés idejében az aradi osztrák katonaság ágyúkkal lőtte szét maradványait, nehogy a lázadók menedékhelyéül szolgáljon. A várrom helyreállítása még várat magára.
Az előző napon frissen leesett hóról visszaverődött napfény szinte megvakította az embert. A település szélétől egy kanyargós földút vezet fel, amit egy ösvényen le lehet rövidíteni. Szép a kilátás a várromjaitól. Kelet felé hegyek, nyugat felé az alföld terül el, mint egy kockás zsebkendő. Ezután visszaindultunk a településre, hogy buszra szállva tovább folytassuk utunkat a Solymos vára felé. Ez még így romjaiban is felséges és lenyűgöző várrom a Maros fölé magasodva dacol az idővel. 1270-es években emelték a várat, többször gazdát cserélt, mivel az Erdélyi fejedelemség határán volt. Az egykorú adatok szerint végül 1788-ban rendelte el a Bécsi Haditanács, hogy sorsára hagyják. Azóta épületei gazdátlanul pusztulnak, az időjárástól meggyötört kövei lassan szétgurulnak. Miután visszaereszkedtünk a parkolóban elindultunk, hogy Aradon nézzünk körbe. a várat szerettük volna megnézni, de katonai terület és tilos a bemenetel. Igy azután a főtéren néztünk körbe. Mivel hamar ránk borult az este sötét leple, hazaindultunk. Jó hangulatú kirándulás sikeredett ki a végére némi kis túrácskával.