• Egyesületünk


    Már évek, évtizedek óta járjuk a természetet, hol külön, hol együtt. A természetben ezer és ezer szépség van, akár esik az eső, akár süt a nap, akár havazik, mindig meg lehet találni azt, amit keresünk. Lelkünk megnyugszik, feltöltődik és a mindennapok gondjai addig is a semmibe vésznek, amig utunkat járjuk. Milyen jól eső érzés egy kicsit megpihenni egy-egy hegycsúcson és gyönyörködni a kilátásban. Mennyire kellemes hallgatni a sebesen suhanó patakok zúgását, az erdők susogását, a vadállatok zsivaját. Kiszakadni a városok már-már embertelen nyüzsgéséből. Egy rövid időre átadni magunkat a természet szépségének és nyugalmának. De nem csak az Isten teremtette természet szépségeire kell, odafigyeljünk, hanem az ember által évszázadokkal emelt várak, templomok, vagy más építészeti emlékek is megérdemlik a rájuk szentelt időt és energiát. Célunk, hogy azok, akik még nem éreztek rá a természetjárás ízére, bele vezessük eme, az időtöltésnek csodálatos formájába. Azoknak, akik pedig már eggyé tudnak válni az anyatermészettel, azoknak az ismereteit bővítsük. Rendszeresen szervezünk nyílt túrákat, kirándulásokat, amelyeken keresztül e tudásunkat gyarapítjuk. Szivesen résztveszünk osztálykirándulások, csapatépítő tréningek, családi kirándulások szervezésében, lebonyolításában.

    Egyesületünk céljai:

    1. • A természetjárás és természetvédelem népszerűsítése.
    2. • Kulturális örökségünk megismerése, megismertetése, védelme.
    3. • Az ifjúság környezet tudatos felfogásának a fejlesztése.
    4. • Bővebb életterünk, de elsősorban a Kárpát-medence élővilágának megismerése, megismertetése, védelme.
    5. • Hátrányos helyzetű csoportok társadalmi esélyegyenlőségének elősegítése.

    Az egyesület elnöke: Fazekas Róbert
    Törvényszéki nyilványtartási szám: 09-02-0004865
    Adószám: 18903946-1-09
    Bankszámlaszám: OTP BANK 11738015-21455034
  • Programjaink

    Óév búcsúztató túra a Gutin-hegységbe
    2018.12.30
    Óév búcsúztató túra


    Túra tervezés alatt


    Túra tervezés alatt
















    A túrákhoz való további információért kattintson a képekre

  • Retyezát 2017.06.3-5.

    Pünkösd ünnepét a Dél-Erdélyi Retyezátban töltöttük. Első nap Rausor túrista központból a 2482 méter magas Retyezát csúcs volt a cél. Viszonylag szép idő bár a csúcs környékén ködös, de eső mentes napunk volt, 13 km-t és mintegy 1300m. szintemelkedést tudtunk estére a lábunkban. Másnap a délebbre elterülő Kis-Retyezát volt a cél, ez a Retyezáttól eltérően, mészkő-szikla. Itt mintegy 15.5 km-t mentünk és mintegy 1450 méter volt a szintemelkedés. A legmagasabb csúcs a Piule volt, amely 2081 méter magas. Geirnc túrát csináltunk, egyik csúcsról le, másikra fel. Itt sem kaptunk esőt. Pedig mind a két napra be volt igérve, de érdeklődés hiányában elmaradt! :) egy ilyen kemény túra után jól esett a vacsora egy útba eső étteremben Petrozsényben. Még azok az izmaink is fájtak amiről eddig azt sem tudtuk, hogy van! Haza felé jövet megnéztük a Vajdahunyad és a Déva várát.

    KépekKépek
  • Vércsorog vízesés 2017.06.17

    A Bihar-hegységben jártunk a Vércsorog vízesésnél. Sajnos az Égiek nem fogadtak kegyeikbe Bennünket. Kezdetben még bizakodtunk, mert volt egy óra napsütéses idő, de ez később esőre váltott. Bőrig áztunk az egész napos esőben. Kb. 12 km-t, mentünk, mintegy 800m. szintemelkedéssel. De szerintem így is egy jó túrát tudhattunk magunk mögött! Köszönöm mindenkinek a részvételt!

    KépekKépek
  • Rozsdás-árok, Fekete-sziklák 2017.07.29.

    Szép verőfényes napsütés és csak néhány az égbolton úszó gomolyfelhő fogadott bennünket a Vertop-hágón, a Bihar-hegységben. Innen vezetett utunk jó meredek emelkedéssel a Rozsdás-árok felé. Egy jó másfél óra alatt értük el első célpontunkat többször megállva, s a tályban gyönyörködve. A Rozsdás-árok egy tulajdonképpeni vízmosás, amely kb. 100 méter mély, és mintegy 600 méter átmérőjű. Sárgás-vöröses agyag falai meredeken futnak lefelé odalent szurdokot alkotva. Falait az erózió ma is koptatja, ezt bizonyítja a szélén még tavaly lévő tuskó is, amely ma már a mélybe zuhant. Óvatosan érdemes megközelíteni a szélét, nehogy a tuskó mellett találjuk magunkat a mélyben! Rövid pihenő után a Fekete-sziklák felé vettük utunkat. A Bakhát csúcs oldalában pásztorkutyák vettek körbe minket, igazából csak egy volt közülük veszélyes, de hála Istennek nem történt semmi, bár a pásztor nem nagyon zavartatta magát miattunk. Füttyentett néhányat, de ezen kívül semmit nem tett. A Fekete-sziklákra meredek hegyoldalon lehet feljutni, néha kapaszkodni is kell a sziklákban. A tetején megpihentünk és melengettük a lelkünket eme szépségben, amit a tály nyújtott, majd elindultunk a buszunk felé, amit oda rendeltem a sziklák lábához. Menet közben ismét körül vettek ezek az ugatós ebek, néhány maradék szendviccsel lekenyereztük Őket. Visszatérve a buszhoz kényelembe helyeztük magunkat és elindultunk hazafelé. Egy szép, napot tudhattunk magunk mögött. Igazából nem volt hosszú a túra, mintegy 8 kilómétert és mintegy 400 méter szintemelkedést tudhatunk magunk mögött, de úgy érzem látványban nem volt hiányunk és a csapat hangulata is nagyon jó volt.

    KépekKépek
  • Galbena-kőköz 2017. 08. 12.

    Szép napra ébredtünk, bár délutánra jósolták az esőt, de bíztunk benne, hogy nem fog nyakunkba zuhogni az égi áldás. Elég szép számban jelentünk meg a hirdetett túrán, közel 40-en voltunk. Célunk a Galbena-kőköz a Padis egyik legvadregényesebb része. A lehető legrövidebb úton közelítettük meg. Első pihenőnket a Porcika-jégzsombolynál tartottuk meg, ami egy körülbelül 35 méter mély függőleges falú jégzsomboly, aminek az alján állandóan jég van. Innen hamarosan elértünk a Galbena-kitöréshez, ahol a Csodavárban eltűnő patak tör ismét a felszínre. Hatalmas sziklafalak között kisértük a patakot, amely néha-néha eltűnt a sejtelmesen sötét barlangokban, amelyek megtekintésére sajnos most ne volt időnk. E barlangok egyikében lakott Czárán Gyula, amikor e táj járhatóvá tételén dolgozott. Neki köszönhetjük szinte az egész Bihar-hegység felfedezését és a turista utak kiépítését. Sok helyen sodronykötelek és láncok segítettek bennünket az előre jutásban, amely néhány társunk szerint eléggé életveszélyes, de szerintem kis oda figyeléssel inkább izgalmas útvonal. Talán a legnehezebb szakasz egy olyan búvó barlang, amelynek úgy csúszik a padlója, mint a halak teste. Ezután még egy kis sodronyos szakasz és vége a megpróbáltatásnak. Az egész völgy nem több egy kilóméternél, de annál több látványossággal szolgál. Ha valaki egy jó túrára vágyik, mindenképp ajánlott a bejárása. A buszhoz levezető utat menetközben módosítani kényszerültem, ami így 4-5 km-el hosszabb volt, mivel a kiszemelt turista ösvény szinte járhatatlan volt annyira benőtte a növényzet, gondolom, nem nagyon járják, és egy ekkora csapattal nehéz átvergődni a dzsungelen. Kényelmesebb volt a makadámút. A nap végére mintegy 16,5 km-t mentünk, és mintegy 400 méter volt a szintemelkedés. Az eső csak a levezető szakasz végén kezdett esni, de csak kb. öt percig, az igazi áldás már a buszon ért bennünket. Szerintem egy igazán szép és tartalmas napon voltunk túl estére, és bár nem volt hosszú a túra, de a sok mászás sokakat kifárasztott és megdolgozta az ideg rendszerét.

    KépekKépek
  • Kriván 2017.09.09.

    Szombaton a Tárta egyik nevezetes csúcsára indultunk a szlovákok emblemaikus hegyére a Krivánra. Neve ferdét jelent, mire a 2494 méter magas csúcs formája utal. Fent mindig nagy a tömeg, most sem volt másképp. A Csorba-tótól indultunk, mivel itt nem kezd el hirtelen meredeken emelkedni az út, hanem van egy kis bemelegítő szakasz. Szép, tiszta időt jósolt a meteorológia, de sajnos úgy 2000 méter felett köd, szél és hideg fogadott bennünket. Az utolsó szakasz meglehetősen technikás, mászni, kapaszkodni kell a sok helyen sima felületű sziklákon, amely alattomos módom még csúszós is volt bizonyos helyeken. Fent egy gyors csúcs fotó és indulás vissza a jobb klímájú alacsonyabb régiókba. A nap végére kellemesen elfáradtunk, mintegy 20 km-t és kb. 1300 méter szintemelkedést másztunk ki, majd ereszkedtünk vissza. Fárasztó nap volt mögöttünk, de úgy gondolom, hogy megérte a fáradozást, még ha a csúcson nem láttunk semmit sem a lenyűgöző tátrai panorámából.

    KépekKépek
  • Zempéni kirándulás 2017.10.07

    Felhős-napos szombat reggelre ébredtünk, kisbuszunk és benne mi is vidáman róttuk az utunkat a Felvidéki Tőketerebesre, hogy megnézzük a valamikor szebb időket megélt Andrássy-kastélyt. Sajnos a kastélyba belsejét nem tudtuk megnézni, mivel, ebben az időszakban szombaton zárva tartanak. De legalább sétáltunk a kastélyparkban, ahol van az Andrássy mauzóleum és Parics várának a maradéka. Egy jó órás könnyű séta után tovább indultunk Nagyszaláncra, hogy megnézzük a város felett lévő várromot. egy húsz perces séta után felértünk, csodálatos kilátás nyílik a városkára és a környező vidékre. Miután leértünk a buszunkhoz, egy rövid tanakodás után döntöttünk, hogy mivel van még időnk megnézzük II. Rákóczy Ferenc szülőházát, a Borsi kastélyt. Sajnos eléggé lehangoló állapotban van, de az idegen vezetőnk szerint ígéretet kaptak a felújításra. Innen már egyenesen hazafelé vezetett az utunk. Kellemesen elfáradva és élményekkel teli nap volt ez is. Rengeteg látnivaló lett volna még ezen a környéken, de majd legközelebb.

    KépekKépek
  • Szádelő-völgy 2017.11.04.

    Utunk a festői szépségű Szádelő-völgybe vezet, amely a jelenlegi határtól pár kilóméterre található. A Gömör-Torna karsztvidék egyik legszebb természeti látnivalója ez. Keletkezése barlangok beszakadásának köszönhető, s ezt tovább vájta a ma is a völgyben rohanó Szár (Blatnica)-patak. Az ember már az őskorban megjelent a karszt területén. A barlangok kiváló rejtekhelyet nyújtottak az ősemberek számára, amit az üregekből előkerült értékes régészeti leletek is bizonyítanak. Ezek a maradványok főként a korai kőkorszakból származnak, de bizonyított az ember bronzkorszaki és vaskorszaki jelenléte is. Ez utóbbi időszakból származik a Szádelői-fennsíkon található száztíz hektár alapterületű erődítmény, amelynek északi védőfala kb. kilencszáz méteres hosszúságban napjainkig fennmaradt. A romos fal helyenként még ma is eléri a három méteres magasságot és a nyolc méteres szélességet. Változatos az állat és növényvilága is. Ide tartozik egy legenda is mely szerint, itt bukott alá repülő szárnyas lováról a fellázadt gótok által üldözött Dengezik herceg, Attila fia. A holttestet fivére, Ellák herceg találta meg és ide temettette el, maga pedig népével együtt az itteni hegyek oltalmában telepedett meg. A patakot az elesett herceg emlékére nevezték el Szár-patakjának, a környező hegyeket pedig Szár-hegységnek. Az időjósok szép őszi időt ígértek és ezt maradéktalanul be is tartották. Szikrázó napsütés az égen alig úszott néhány felhő. A völgy bejáratánál lévő parkolóban szálltunk ki buszunkból és némi szedelőzködés után elindultunk a három-négyszáz méter magas sziklafalak között. Jól kiépített és magyarnyelvű tájékoztató táblákkal ellátott tanösvényen haladtunk mintegy három kilómétert, elérve egy turistaházig, itt hirtelen jobbra és meredeken felfelé vitt a lábunk. Hamarosan felértünk a fennsíkra ahol az első kilátópontnál pihentünk egy rövidet, majd tovább bandukoltunk. A következő kilátó pontnál tovább időztünk, innen szépen látszik a völgy egyik nevezetes sziklája az egyszázöt méter magas Cukorsüveg. Innen már csak bő félóra az Áj-völgy, ahol a vízeséseket indultunk megnézni, de sajnos nagyon csekély volt a vízhozam, így az első vízesést kivéve inkább csak a száraz sziklákat néztük. Túránkon mintegy 10 km-t mentünk és kb. 500 méter szintemelkedést tudtuk le. Egy könnyű, de igazán látványos túrán vehettünk részt!

    KépekKépek
  • Aradi vártúra 2017.12.10.

    A felkelő nap már az úton talált bennünket, amint száguldottunk a világosi vár romja felé. Az Alföld felől messziről feltűnik egy kettős hegycsúcs, az egyiken az adótorony, a másikon pedig a valamikor szebb napokat látott Világos várának a romjai porladoznak. A vár valószínűleg a Tatárjárás után épülhetett. E kicsiny vár sokszor cserélt gazdát a történelem folyamán, hol Iszlám kézen, hol kereszténykézen volt. Véglegesen 1693-ban foglalták vissza a Törököktől. Katonai szerepét elveszítve, többé nem gondozták védműveit. Romlását súlyosbította, hogy 1750-körül a falubeli kastély építésekor innen hordták le az építőanyagul szolgáló köveket Bohus Imre földesúr utasítására. 1784-ben a Horia-felkelés idejében az aradi osztrák katonaság ágyúkkal lőtte szét maradványait, nehogy a lázadók menedékhelyéül szolgáljon. A várrom helyreállítása még várat magára. Az előző napon frissen leesett hóról visszaverődött napfény szinte megvakította az embert. A település szélétől egy kanyargós földút vezet fel, amit egy ösvényen le lehet rövidíteni. Szép a kilátás a várromjaitól. Kelet felé hegyek, nyugat felé az alföld terül el, mint egy kockás zsebkendő. Ezután visszaindultunk a településre, hogy buszra szállva tovább folytassuk utunkat a Solymos vára felé. Ez még így romjaiban is felséges és lenyűgöző várrom a Maros fölé magasodva dacol az idővel. 1270-es években emelték a várat, többször gazdát cserélt, mivel az Erdélyi fejedelemség határán volt. Az egykorú adatok szerint végül 1788-ban rendelte el a Bécsi Haditanács, hogy sorsára hagyják. Azóta épületei gazdátlanul pusztulnak, az időjárástól meggyötört kövei lassan szétgurulnak. Miután visszaereszkedtünk a parkolóban elindultunk, hogy Aradon nézzünk körbe. a várat szerettük volna megnézni, de katonai terület és tilos a bemenetel. Igy azután a főtéren néztünk körbe. Mivel hamar ránk borult az este sötét leple, hazaindultunk. Jó hangulatú kirándulás sikeredett ki a végére némi kis túrácskával.

    KépekKépek
  • Skaloskó 2018.01.13

    Szürke, ködös idő volt, de ez mit sem változtatott kedvünkön, hogy a Gömör-Szepes –Érchegységben lévő 1293 méter magas Skalisko csúcsára törjünk. A Rozsnyó feletti Csucsom nevű településen állt meg a kisbuszunk és innen kezdtük túránkat, néhol elég meredek emelkedővel. A lehető legrövidebb utat választottam, hogy ne sötétben kellje visszafelé botorkálni. A Volovec menedékháztól felfelé igen jeges csúszós volt az ösvény a korábban leesett havat az elmúlt napok enyhe időjárása megolvasztotta, majd a rájövő hideg megfagyasztotta. Felfelé még hagyján is, de lefelé néhol ülepen csúszás lett az eredmény. Sajnos a csúcson sem sikerült a felhők fölé érni, így a csodálatos panorámát, csak az emlékeimből tudtam, felidézni. Lefelé a menedékházban egy jó forró tea mellett falatozgattunk, majd elindultunk a jól ismert úton lefelé a buszhoz. A túrán mintegy 16 km.-t gyalogoltunk és kb. 900 méter szintemelkedést tudtunk magunk mögött.

    KépekKépek
  • Sivec 2018.02.10.

    Apró pelyhekben hullt a hó, amikor megérkeztünk a Hernád felduzzasztása által létrejött, befagyott Ruzsin-víztározó partjára. Kis buszunkkal leparkoltunk a Sivec panzió parkolójába, onnan gyalog folytattuk utunkat. Szép havas téli erdőben apró kis énekes madarak és a megannyi nyom a hóban, hirdették, hogy igenis van élet az alvó tájban. Mire egy szép tisztásra értünk elállt a hóesés és kisütött a nap is, sugarai meg-meg csillanva a lehullott hópelyheken. A csúcsra vezető meredek emelkedőt hamar leküzdöttük és ott álltunk a 781 méter magas Sivec sziklás, pengeél vastagságú csúcsán. Fantasztikus rálátásunk van a környező hófödte környező hegyekre és a befagyott víztározóra. Rövid kis pihenő után leereszkedtünk az alacsonyabb, de ugyancsak szép kilátást biztosító Drinekova-sziklára. Innen már hamar leértünk a parkoló buszunkhoz elindultunk hazafelé. A túrán mintegy 11 km. távolságot és kb. 500 méter szintemelkedést tudtunk le.

    KépekKépek
  • Királyerdő 2018.04.07.

    Szép tavaszias idő fogadott bennünket, amikor leparkoltunk a Jád-völgyében, a Lesi-tó gátjánál. Túránkat a Les-patak völgyében kezdtük meg és lassú emelkedéssel haladtunk szépen az erdészeti úton felfelé, első látványosság a Tutajos-barlang volt, amely 10-12 méterrel van a völgy fölött, egy sziklafal tövében. A bejáratnál szinte állandóan tó van, melynek mélysége eléri a 1,5 métert. Rövid pihenő és fotózkodás után tovább indultunk. Hamarosan letértünk a jelzett erdészeti útról és egy valamikori gyalogösvényen folytattuk utunkat, amelyet most erdészeti munkálatok tettek tönkre. Ezért tocsogtunk a sárban. Rengeteg medvehagyma és hóvirág szegélyezte utunkat a medve hagymából falatozgattunk is, kicsit büdös, de egészséges. Hamarosan egy meredek emelkedőt követve, majd a gerincen átbukva egy szép tisztás terült elénk. A rét túloldalán a hegység legmagasabb pontja a Holdrigató (1027m.) Alattunk a sziklafal tövében a Savanyú-réti templom barlang tátotta nagyra a száját, hogy a réten összegyűlt vizeket mind elnyelje. Nevét a körülötte lévő szikla és a bejárat formájáról kapta. Esős időszakban nem lehet a bejáraton túl menni. A barlang bejáratánál egy medve lábnyomra lettem figyelmes a sárban és rengeteg medve ürülékre a környéken ezért fájó szívvel, de hamar búcsút intettünk a barlangnak. A réten rengeteg Krókusz, Kakasmandikó és Tőzike virágzott, de a biztonság ez első. Egy patak medret követve vissza jutottunk az erdészeti útra, ezzel a jelzést is vissza kaptuk. Úgy döntöttünk, hogy nem nagy kitérő felkapaszkodni a Bulz-kőre, ami a környék talán legszebb panorámáját nyújtja. Nagy kár, hogy a Lesi-tó vize le van eresztve, így a nagy vízfelület látványa kimaradt. Sajnos a tavalyi nagy vihar igen nagy kárt csinált a természetben, rengeteg fa kidőlve mind a túlsó hegyoldalakon, mind az utunkat szegélyezve. Innen már az erdészeti úton mentünk vissza a buszunkhoz. Összegezve a napot: gyönyörű táj, szép tavaszias idő és egy jó csapat, mi mást kívánhat az ember? Táv: 19 km Szintemelkedés: 690 m.

    KépekKépek
  • Krókusz-túra 2018.05.05.

    A Kárpátokban a tavasz egyik, első vitathatatlan jele a Kárpáti sáfrány (Krókusz) virágzása. Már a vékony hótakaró alól is előbújik ez a szép kis lila néha fehér virág. Ilyenkor, ha szerencsések vagyunk, vagy esetleg tudjuk, hogy hol virágzik tömegesen, akkor szinte egész hegyoldalak lilába borulását csodálhatjuk meg. Mi is részese akartunk lenni eme gyönyörnek. Az időjárás napos volt bár ígértek esőt is. Az Erdélyi-Szigethegységnek a Vigyázó-hegyvonulat gerincét figyeltem ki célpontul. A Padisról indultunk, gondoltam, az alacsonyabb régiókból felmegyünk úgy kb. 1700 méteres magaságig a Sík-havas környékére. Eléggé hamar beköszöntött a meleg idő, és ha lent nem is, de fent biztosan találunk virágzó Krókuszt. A Varasó-rét szélén szálltunk ki a buszból, hamarosan találtunk is virágzó sáfrányt, de csak keveset. A jóslat beteljesült, amit ígértek a meteorológusok bekövetkezett, hamarosan a nyakunkba szakadt az ég némi jéggel vegyítve, de hála Istennek hamar elállt az eső. De azért, hogy ne legyen teljes az öröm még kaptunk belőle néhányszor. A Kopott-csapás nyeregén értünk fel a főgerincre és már messziről láttuk, hogy a Sík-havas környéke lilába van borulva, arra vettük az irányt. Hamarosan elértük a virágszőnyeg szélét, itt sajnos meglepődve láttuk, hogy egy csapat pontosan a közepébe telepedett le, nem igaz, hogy nem lehet a széléből gyönyörködni, minek kell belemászni a tömegesen virágzó Krókuszok közé? Ma sem értem, én azért felhívtam a velünk lévők, figyelmét, hogy mi ne legyünk ilyen primitívek. De a mi csapatunknak igazából nem is nagyon kellett szólni, hisz tudták, hogy így is lehet csodálni. Ezt követően visszaindultunk a buszhoz. . Ugyanazon az útvonalon mentünk vissza, de most már napsütésben és nem borús időben. Mindent összevetve egy jó túra nap volt mögöttünk. Nagyjából 17 km-t gyalogoltunk és mintegy 500 méter szintemelkedést küzdöttünk le.

    KépekKépek
  • Ökrök-vízesése 2018.06.09.

    Már korábban jártam eme vadregényes kis vízesésénél, melynek nem is igazán a nagysága, hanem inkább a rejtettsége miatt lenyűgöző. Remetelőrév határában álltunk meg buszunkkal, a Sebes-körös partján. Az Ökrök völgyén indultunk felfelé, és mintegy 40 perces könnyebb séta után értünk el egy elágazáshoz. Most balra vettük az irányt és egy meredek, csúszós ösvényen próbáltunk a talpon maradni. Hamarosan elénk tárult a maga egyszerűségében is csodálatos kis vízesés. Némi pihenő után visszatértünk az elágazáshoz, de immáron a patakban gázolva tettük meg a rövid, 500 méteres utat. Az elágazásnál balra fordulva a völgyön felfelé haladtunk, amikor már majdnem a kiértünk a platóra néhány elhagyatott háznál egy hírtelen jobbra fordulásnál bevártuk a csapat végét, nehogy túl szaladjanak. Még némi emelkedő után lassan már csak lefelé haladtunk, ismét házak között mentünk el még a kutyák is megugattak bennünket, pedig gondolom, nem ritka a turista arra felé. Hamarosan elérkeztünk az Ökrök köve kilátó ponthoz, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a Körösre és a környező hegyekre. Innen már egyenes, bár kissé meredek út vitt le volna a buszhoz, ha nem lett volna közöttünk néhány önjelölt túravezető, aki úgy gondolta, hogy Ő tudja, merre van a lefelé. Bár én is elkövettem azt a hibát, hogy elég jól elbeszélgettem a csoport tagjaival és nem vettem észre, hogy elhaladtunk a letérő pontnál. Már a következő település, Barátka határában lévő temető mellett vettem észre, hogy valami nincs rendjén. Megálljt parancsoltam, visszafordultam és egy 200 méter után megtaláltam a letérőt, gyors telefon a lentieknek, hogy indulás vissza. Volt némi morgolódás, de még mindig rövidebb, mint Barátkáról vissza menni a buszhoz. Egy jó meredek lejtő és egy 15 perc múlva a busznál is voltunk. Tanulságként csak annyit, hogy elől mindig a túravezető, vagy az általa kijelölt személy haladjon! Végül is mindent összevetve egy jó túra nap volt mögöttünk, nem volt igazán megerőltető. Köszönjük a résztvevőknek!

    KépekKépek
  • Malompataki völgy 2018.06.23.

    Eredetileg a Morgás-hágó lett volna a célunk, de az indulás előtt néhány nappal kaptam a hírt, hogy lezárták az oda vezető utat, mivel az időjárási körülmények miatt megrongálódott. Nem kellett sokat törnöm a fejem, hogy hová is menjünk. Eszembe jutott, hogy 2011-ben már jártam a Lorenz-hágón, miért is ne mehetnénk el ismét oda. Akkor nagyon megtetszett ez a hely. Odafelé vezető úton eléggé lehangoló volt az időjárás, szakadt az eső, az előző nap betörő hidegfront miatt eléggé rosszra fordult az idő. a Csorba-tónál lévő parkolóban hagytuk a buszt és a Malompataki-völgyben indultunk a Tátra belseje felé. Szerencsére csapadékot nem kaptunk a nyakunkba és még a nap is kisütött néha. Csodálatos volt, ahogy a felhők mögül előbújtak a csúcsok. egy másfél órás gyaloglás után elértük az 1720 méteres magasságban található közel 100 méteres Fátyol-vízesést. Itt egy kicsit megpihentünk és gyönyörködtünk a zuhatagban. A csoport egy része előre ment, mi rövid idő múlva követtük Őket. A vízeséstől láncok segítségével lehet felkapaszkodni a felsőbb részeket. Ez a rész már csak nyáron járható, a télizárlat ideje alatt nem is érdemes próbálkozni, hisz eléggé veszélyes. A völgyet a gleccserek alakították, jól megfigyelhető a gleccser mozgásának a ritmusa is, hiszen hatalmas küszöböket vájtak a sziklába, ennek köszönkető a vízesés is. A vízesés felett az azt tápláló festői szépségű Felső-zerge tó található. Innen már sziklavilág van. A hó esés is utol ért bennünket. Eljutottunk az 1979-ben lezuhant mentő helikopter szerencsétlenül járt utasainak az emléktáblájáig. Egy rosszul végződött mentés áldozatai lettek. Lezuhant a gépjük, miközben menteni akartak egy balesetet szenvedett turistát. Itt azt az információt kaptam ott ácsorgó hegymászóktól. hogy nagyon jeges, csúszós a felső részeken vezető út, pedig már nem volt sok hátra a hágóig. Ezt a közben a visszatérő társaink is megerősítették. Ezért vissza fordultunk, jobb a biztonság. A már ismert útvonalon tértünk vissza a buszunkhoz és élménnyekkel teli és kellemesen elfáradva elindultunk haza. Az út során mintegy 15 km gyalogoltunk és mintegy 700 métert emelkedtünk. Végül is nem panaszkodhatunk, habár nem tudtunk végig menni a tervezett úton, de így is nagyon szép volt.

    KépekKépek
  • Lazúri-szoros 2018.07.07.

    Ez egy ritkán járt szépsége a Királyerdőnek. A hegység nyugati szélén található, Lazurihegy község határában. A szoros mintegy öt km. hosszú, magasabb vízállás idején nehezen járható. A szoros bejáratánál magasabban a sziklafalban majdnem egymással szemben található a Vörös- és Fehér-barlang. Mára már túrista jelzés visz végig, amely felvisz a Farcu-kritálybarlangba. A patakom csak néha kellett átlenünk, majdnem végig a partján tudtunk sétálni, ami nem is volt baj, hisz nagyon hideg volt a vize. Egy szűk két óra alatt végig mentünk a szoroson, majd egy lankás erdészeti úton felkapaszkodtunk a Farcu-kristálybarlanghoz. Ezt a barlangot a Farcu bauxit bányában fedezték fel 1987-ben. A kristályok így megvilágítva csodálatosak. A barlang bejárása után vissza tértünk a buszunkhoz, majd hazaindultunk.

    KépekKépek
  • Suchá-Belá szurdok 2018.08.04.

    Lelkes kis csapatunk korán kelt, hogy a Felvidéki Szepességben található földi paradicsomba a Káposztafalvi- vagy ismertebb nevén Szlovák-paradicsomba látogasson. A Suchá Belá (Száraz fehér) szurdokot találtuk ki célpontnak. Ez a környék egyik leglátványosabb szurdoka. Legelőször 1910 telén tették meg az utat végig a szorosban. 1957-ben adták át a nagyközönség számára, azóta is rengeteg turista látogatja meg. Sajnos nekünk is sikerült olyan időszakot kifogni, amikor rengeteg ember volt ott egyszerre. A legnagyobb, Misové-vízesés létrájánál legalább 20 percet kellett várnunk mire fel tudtunk mászni. Egy igen csak jól sikerült túrán vettünk részt, az időjárás kegyes volt hozzánk a csapat nagyon jó volt. Köszönjük mindenkinek a részvételt. A szurdok szépségeiről inkább beszéljenek a képek.

    Táv: 9.5 km.

    Szintemelkedés: 450 m.

    KépekKépek
  • Hernád áttörés 2018.09.08

    A Hernád-áttörést a Magyar Kárpát egyesület Iglói osztályának a vezetője Hajts Béla 1906-ban járta először végig tutajjal, ekkor eldöntötte, hogy ezt a nagyközönség számára is járhatóvá kell tenni. Tőle származik e vidék elnevezése is: Felső-Magyarország paradicsoma, ma Szlovák-paradicsom. Egy kb. 16 kilométer hosszan kanyarog a Hernád a néhol akár 300 méter magas sziklafalak között. Ösvény híján sokhelyen a sziklafalba erősített tálcák és láncok segítik a haladást. Akinek tériszonya van, itt le tudja győzni. Mi a Káposztafalvi parkolóból indultunk és Csingó volt a célunk. Az időjárásra nem lehet panaszunk, ezen a kora őszi túrán. Kis csoportunk vidáman haladt előre, sokszor meg-meg állva, fogózkodva-fotózkodva. Lassan követtük útját a sebesen rohanó folyónak, annyi látnivaló volt. El is csúsztunk időben a Tamásfalvi kilátóra már nem volt időnk sajnos, de így is szép volt, s bár én már nem először jártam itt, mégis mindig rabul ejt e táj szépsége. A túrán mintegy 12 km.-t gyalogoltunk, 285 métert emelkedtünk és 335 métert süllyedtünk. Köszönjük a részvételt mindenkinek!

    KépekKépek
  • Nagy-Tarpataki- völgy 2018.09.22.

    A Magas-Tátra a világ legkisebb alapterületű magashegysége, de a Kárpátok legmagasabb vonulata. Hirtelen a magasba nyúló, szinte előhegyek nélküli csúcsai messziről odavonza a tekintetét az embernek. Mai arculatát a visszahúzódó jégtakaró alakította ki, a kemény gránitból. Időjárása hirtelen változó, bár a mostani hidegfront betörést már előre megjósolták. A Kis-Viszoka csúcsra terveztük a túrát. Tarajkáig a sikló vasúttal mentünk fel Ó-Tátrafüredről, hogy kis időt nyerjünk. Onnan a Nagy-Tarpataki-völgyön indultunk felfelé. Hamarosan nyakunkba szakadt az áldás. Hideg szél, jeges eső még az ég is megdörrent. Alaposan eláztunk mire az 1960 méter magasan lévő Hosszútavi menedékházhoz értünk, itt már a hó is hullott. Nagyon megörültünk a kandallóban lobogó tűznek, a meleg levesnek. Ruháinkat levettük, no, nem mindet, majd kiakasztottuk száradni, hogy legalább kicsit veszítsenek a nedvességtartalmukból, mire útra kelünk. Egyhangúan úgy döntöttünk, hogy vissza fordulunk, s megszakítjuk a túrát. Egy jó órát pihentünk, mire az eső megállt, összeszedtük magunkat és elindultunk a völgyön lefelé. Kicsit jobban éreztük magunkat, bár nem száradtak meg teljesen a ruháink, de legalább nem esett több csapadék a nyakunkba. A Tátra is szebb arcát mutatta. Bár nem sikerült a tervet végig csinálni, el is áztunk, de így is megérte útra kelni. Az ember mindig feltöltődik lelkileg, ha a természetben jár. A túrán mintegy 15 km-t gyalogoltunk és kb. 800 métert másztunk, néhol szó szerint.

    KépekKépek
  • Székelykő 2018.10.21.

    A Székelykő a Torockói-hegység egyik jellegzetes kopár, sziklás csúcsa. Nevének eredete a tatárjárásra tehető vissza, amikor is a falut a kézdi székelyek mentették fel az ostrom alól, ezért megkapták a sziklán akkoriban álló várat és annak környékét. Ennyit a történelemről, most inkább a túránkról írnék pár gondolatot. Torockó szélén álltunk meg buszunkkal, innen kezdtük meg túránkat. A Székelykövet balról az erdő felől közelítettük meg. Az időjárás nem sok jól igért, esős borongós volt. Az eső, hol megindult, hol megállt. Az utunk egy csúszós ösvény melyen néhol igen meg kellet kapaszkodni a környező fákba, hogy talpon tudjunk maradni. Két és fél óra kellett, hogy felérjünk az 1129 méter magas sziklacsúcsra. Közben meg-meg állva, gyönyörködve a természet adta megannyi szépségben, s láss csodát ki sütött a nap is! Ennél szebb ajándékot nem is kaphattunk volna erre a napra. Rövid pihenőt tartottunk, majd elindultunk lefelé, ezúttal a hegy közepe táján lévő szikla folyosóban. Utunk most talán még nehezebb volt, hisz nem csak a megázott talaj, de a gravitáció is ellenünk volt. Néhány elég látványos eséssel, de komolyabb baj nélkül megúsztuk a lejutást. A helyi „hangulatkarbantartó üzemegységben” elfogyasztotta mindenki a várva várt italát, ételét. Még megnéztük a település legöregebb házát, amely 1686-ban épült, majd elindultunk haza felé. A túrán megtett táv: 6 km. Szintemelkedés: 600 m. Köszönjük mindenkinek a részvételt!

    KépekKépek
  • Pilis 2018.11.24

    Hideg köd lepte el a tájat amerre kisbuszunk rohant. Még az eső is járta ütemes táncát az ablakon. Dobogókő parkolójában hagytuk járművünket, hogy innen egy számomra már ismerős kört járhassunk be ismét hat év után. A parkoló másik végéből nem is látszott a busz akkora volt a köd. Keleti irányba indultunk vidám kis csapatunkkal a Király-völgy felé, itt hamarosan egy éles balkanyar és már a Prédikálószákre vezető úton találtunk magunkat. Fent 2016-ban egy kilátót építettek, 2012 májusában voltam itt utoljára, akkor itt a sziklán kértem meg a Kedvesem kezét, s húztam gyűrűt az ujjára. Természetesen most sem maradt gyűrű nélkül. Innen a Vadálló kövek mentén araszolgattunk lefelé a Malom-völgy felé. Furcsa szikla alakzatok sorozata alkotja a Vadálló kövek vonulatát, van, amelyik emberfejre emlékeztet. Egyes állítások szerint valamikor várfal maradványa lehet ez a „képződmény”. A Malom-völgyből a Rám-szakadékba vezetett előre megtervezett utunk. a rám-szakadék egy meredek sziklafalakkal határolt mélyedés sok helyen 3 méternél is keskenyebb. Magyarországon ez a legnehezebben járható turistaút, bár az Erdélyi, s felvidéki terephez szokott embernek meg se kottyan. A szakadék egy irányú, lentről felfelé járható! Mire a felső pihenőjéhez értünk, már erősen alkonyodott, amit a ködös felhős idő még sietetett is. Dobogókőre már sötétben ért a csoport vége, még egy vaddisznó acsarkodását is hallottuk út közben, ami nem kis riadalmat okozott, csúnya balesetet tud okozni egy ilyen jószág. Bizony jól esett, amikor végre a meleg buszba ülve megpihentünk. Bár az időjárás nem igazán kedvezett a túrának, de azért jó kedvünket nem szegte. Szép képeket tudtunk csinálni a sejtelmes ködben. Köszönjük mindenkinek a részvételt!
    Táv: 15 km.
    Szintemelkedés: 740 m.

    KépekKépek
  • Tudnivalók

    Jó tudni

    1. • A túrán mindenki saját felelősségére vesz részt.
    2. • A túravezető mindig felhívja a figyelmet a fokozott balesetveszélyre. A fegyelmezetlenségből, vagy figyelmetlenségből baleset vagy anyagi kár keletkezik, a Túravezető nem tartozik jogi, anyagi vagy erkölcsi felelősséggel.
    3. • A túrán a Túravezető diktálja a tempót, a leglassabbhoz alkalmazkodik.
    4. • A Túravezető nem köteles azokat bevárni, illetve keresni, akik a csoporttól önhatalmúlag levállnak, látótávnál nagyobb távolságra előhaladnak, illetve a Túravezető által kijelölt úttól eltérve önálló útvonalon haladnak bejelentés nélkül.
    5. • Amennyiben valakinek állandó gyógyszerre van szüksége, azt tartsa magánál és a túra indulásakor jelzi azt a Túravezetőnek. Ugyanígy köteles jelezni, ha valamiféle olyan jellegű betegsége van, amellyel befolyásolhatja a túra menetét.
    6. • A Túravezető bárkit kizárhat a túrából, ha viselkedésével a túrán résztvevőket zavarja!
    7. • A külföldi utak esetén az utasbiztosítás megléte ajánlott!!

    A túrára ajánlott feszerelések

    1. • Esőkabát (bármikor számíthatunk esőre)
    2. • Túrázásra alkalmas lábbeli (lehetőleg vízálló, recés talpú cipő, bakancs)
    3. • A túrán mindíg legyen elegendő inni és ennivaló
    4. • Váltóruha vízmentesen elcsomagolva,esetleg a buszon hagyva!
    5. • Elsősegélycsomag, a kisebb sérülések ellátására!
    6. • Az öltözet mindig réteges legyen!
    7. • Egy kényelmes hátizsák, a nejlon szatyor a piacra való!
  • Bakancs Társak Természetjáró Egyesület







    Magyarország, 4031 Debrecen Derék u. 132. Logó
    Telefon: +36 70 331 4462
    Adószám: 18903946-1-09
    Bankszámlaszám: OTP BANK 11738015-21455034
    E-mail: szkita88@gmail.com